Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Tarjányi Béla: Veritas biblica
345 Tarjányi Béla Veritas biblica Jelen rövid tanulmányunkban azt a kérdést szeretnénk megvizsgálni ill. megvilágítani, hogy hogyan viszonyul egymáshoz vagy különbözik-e egymástól — és miben — az üdvtörténet-írás és történetírás. Hiszen amikor a bibliai szerzők és az egyházi történetírók az elmúlt eseményekről beszámolnak, elsősorban az üdvösség történetét tartják szem előtt. Nem pontos történeti dokumentációt készítenek, hanem az üdvtörténet egy-egy részletét, a megváltás történetét, annak alakulását és kibontakozását tárják hívő olvasóik elé, hogy megerősítsék őket hitükben. Példánkat az evangéliumok anyagából vesszük, az evangéliumokban összefoglalt és fennmaradt ismeretanyagból. Előre kell bocsátanunk azonban, hogy nem vállalkozhatunk itt arra, hogy feltárjuk a leírt evangéliumok előtörténetét. Egyrészt azért nem, mert a szóbeli hagyomány korszakáról, valamint az első írásba foglalások, evangélium-előtti gyűjtemények koráról nincsenek konkrét dokumentumaink, így ennek a folyamatnak a feltárása a bibliatudomány művelőinek szüntelen és szerteágazó kutatásának tárgyát képezi, másrészt ezt ismertetni egy rövid tanulmány keretében egyszerűen lehetetlen. Ehelyett az evangéliumok kapcsán inkább elvi-elméleti megállapításokhoz szeretnénk jutni. Az alábbiakban az „evangéliumi történetírás” néhány sajátosságára szeretnénk rámutatni, amelyek tudatosítása hasznos lehet a teológia művelői számára. Alapvetően arról van szó, hogy az evangélisták — és ezt megelőzően az őskeresztény igehirdetés — elsődleges célja a tények értelmezése, nem pedig az egyszerű tény- közlés, az események részletes és kimerítő rögzítése. Ezért vizsgálni fogjuk, hogy ilyen körülmények között mi lesz a sorsa a tényeknek (van-e „tárgyilagos” tény- közlés az evangéliumokban?), melyek a tényértelmezés formái és eszközei, s mi a szerepe mindebben ebben a folyamatban a közlőnek és a közvetítő közegnek. Bevezetésül foglaljuk össze röviden a szóbeli áthagyományozás tulajdonságait és következményeit, az ezzel kapcsolatos tényállást, amely az evangéliumok, elsősorban a három szinoptikus anyagának vizsgálata során megállapítható. A szóbeli áthagyományozás korszakában az írásbeliség hiányából számos olyan következmény fakadt, amelyet mai szemmel hajlamosak vagyunk hátránynak tekinteni, pedig valójában előnyt jelentettek. A legfontosabbak ezek voltak: 1. Idézett szövegek esetében szabadság — szemben a szó szerinti hűséggel. 2. Események leírásánál a lényegmegragadás — szemben az adatszerűséggel.
