Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Fordulópont az egyetemes zsinatok történetében Nyugaton a XIII. században
Szuromi Szabolcs Anzelm 333 vábbá a keresztény uralkodók. Az alapos előkészítő munkálatok igyekeztek a lehető legszélesebb körű zsinati jelenlétet biztosítani. Ennek köszönhetően legalább 402 püspök vett részt a zsinati ülésszakokon, amely körülbelül 70 érseket és prímást foglalt magában, köztük Konstantinápoly és Jeruzsálem latin pátriárkáját, illetve az alexandriai és antiochiai pátriárka követét.13 A püspökök a nyugati egyház egész területéről érkeztek, beleértve Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát és Észtországot is. Több mint 800 főt tettek ki a megjelent apátok, a székesegyházi káptalanok, illetve az új szerzetes- és lovagrendek elöljárói (vö. ciszterci, premontrei, johannita, templomos). 3. A meghívott világi előkelőségek között találjuk II. Frigyest, továbbá a Konstantinápolyi Latin Császárság, a Francia Királyság, Anglia, Aragónia, Szicília, Magyarország, Ciprus és Jeruzsálem királyának követét; hercegeket, nemeseket, a városok és más közösségek képviselőit.14 A görög-keleti egyházak képviselői azonban nem jelentek meg, így az 1199-ben indítványozott teológiai közeledés megvalósítása nem teljesülhetett. Ennek ellenére a zsinat az elsők között foglalkozott keleti rítusúakkal, elismerve ősi szokásaikat és szertartásaikat, de tiltakozva az olyan gyakorlatok ellen, amelyek kifejezetten megbontják az Egyház egységét.15 Az 5. kánon elismerte az egyes pátriárkái székek hagyományos tekintélyét, egyúttal megerősítette a római szék primátusát az összes egyház felett.16 Vineam Domini Sabaoth multiformes satagunt bestiae demoliri, quarum incursus adeo invaluit contra ipsam, ut ex parte non modica, pro rutibus spinae succereverint, et quod gementes referimus, ipsae iam rates proferant pro uva labruscam, infectae multipliciter et corruptae. (...) § 3. Quapropter habito super his cum fratribus nostris, et aliis raris prudentibus, frequenti et diligenti tractatu, prout tanta sollicitudo exigebat, hoc tandem ad exequenda praedicta de ipsorum consilio providimus faciendum; ut quia haec universorum fidelium communem statum respiciunt, concilium iuxta priscam consuetudinem Sanctorum Patrum convocemus, propter lucra solum animarum opportuno tempore celebrandum: in quo ad estirpandum vitia, et plantandas virtutes, corrigendos excessus, et reformandos mores, eliminandas haereses, et roborandam fident, sopiendas discordias, et stabiliendam pacem, comprimendas oppressiones, libertatem fovendam, inducendos principes et populos Christianos ad succursum et subsidium Sanctae Terrae, tam a clericis, quam a laicis impendendum, cum caeteris, quae perlongum esset per singula enumerare, provide statuantur inviolabiliter observanda circa praelatos et subditos regulares, quaecumque de ipsius approbatione concilii visa fuerint expedire, ad laudem et gloriam nominis eius, ad remedium et salutem animarum vestrarum, ac profectum et utilitatem populi christiani...” bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio, szerk. GAUDE, F, Augustae Taurinorum 1858. III. 278-280. 13 Vö. WERNER, J., Die Teilnehmer des Laterankonsfls vom Jahre 1215, in Neues Archiv der Gesellschaft für alten deutsche Geschichtskunde 31 (1906) 584-592. 14 Vö. LLORCA-GARCIA VILLOSLADA-LABOA, Historia de la Iglesia Cató/ica, 486. 15 4. kánon. vö. CONDORELLI, Unum corpus, diversa capita, 19-24. '6A problémához vö. DARROUZCS, J., Les documents byzantins du Xlle siccle sur la primauté Romaine, in Revue des Études byzantines 23 (1965) 42-88.
