Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
32 Bolberitz Pál Aquinói Szent Tamás tanítása a szabad akaratról különféle műveiben „Amint e rövid történeti áttekintésből kiviláglik, a szabadság problémája korábban az akarat szabadságának oldaláról merült fel, és az Angyali Doktor — hasonlóképpen — ebben az összefüggésben fejti ki nézetét, mégpedig úgy, hogy próbálja megtalálni a középutat az intellektualista és voluntarista megközelítések között. 1. Szent Tamás ebben a művében a szabad akaratot a lélek sajátos képességének tartja, ami az értelem (intellectusj és az akarat ('voluntas) között helyezkedik el, de mégis az értelem irányítja, vagyis a Uber Sententiarium-bvxí1 () a szabad akarat nem megkülönböztetett potencia, hanem a szükségszerűségtől való szabadság (libertas a necessitate) gyanánt értelmezendő. Nézete szerint a választás aktusa az akarathoz tartozik, jóllehet az akaratot az értelem irányítja. Ebben a művében Szent Tamás még nem dönt egyértelműen az intellektualizmus vagy voluntariz- mus álláspontja mellett. 2. A De 'Veritate című munkájában11 Szent Tamás már egyértelműen az intellektualizmus mellett dönt, amikor a szabad akarat lényegét az értelem szabad ítéletében jelöli meg. 3. A Summa contra Gentiles12 című művében az Angyali Doktor a „De Veritate” munkájában kifejtett nézetét továbbfejleszti, és az akarat szabadságának lényegét a meg-nem-határozottság (Indeterminismus) irányába viszi tovább. Ebben a művében a kérdés a cselekvői ok oldaláról merül fel, és Szent Tamás a szabad akarati aktusok cselekvői elveiről tárgyal úgy, mint belsődleges formákról (és nem külsődleges formákról, amelyek a „mennyei testek”1 ^esetében merülnek fel), továbbá azt hangsúlyozza, hogy Isten az egyedi szubsztanciákat (nem az állatokat) egyedi akarattal ruházta fel. 4. A „Summa Theologica14 szövegében Szent Tamás — úgy tűnik — a voluntarista irányt követi. A LXXXIII. quaestio 1. articulusában világosan bizonyítja, hogy az embernek szabad akarata van. Erről a következőt írja: „Szükségszerű, hogy az embernek szabad akarata legyen abból fakadóan, hogy értelemmel felruházott lény11’. Nézete szerint az ember az értelem ítélete szerint cselekszik. Mégis szabadnak tekinthető, mert szabad az, aki önmagának oka, mégpedig abban az értelemben, hogy saját magának az oka, jóllehet nem abszolút módon, ahogy Is10 Vö. Uber Sententiarum, Marinetti, Torino 1957, textus: 1 II. dd. 24, 25. " Vö. Quaestiones disputatae (De \Sritate), Marinetti, Torino 1957, textus: Q. XXII. 6, 15 Q. XXIV. 1-7. 12 Textus: L II. c. 81. 82. 83. L. II. c. 48. L. III. c. 73. 85-90. L. IV. c. 22. 13 Vö. „corpora caelestia”. Vö. Summa Theologiae, Marinetti, Torino 1957. Textus: Q. 19. a. 3, 10. Q. 59. a. 3. Q. 82. a. 2. Q. 83. 15 „Et pro tanto necesse est quod homo sit liberi arbitrii ex hoc ipso quod rationalis est.”
