Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Bolberitz Pál: A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent Tamás filozófiájában
Bolberitz Pál 33 tennél van, aki sajátos értelemben, vagyis nem részesedett, analóg értelemben tekinthető önmaga okának. Továbbá megkérdezi, hogy mi itt a cselekvés elve. A kérdésre azt válaszolja, hogy az akarat a cselekvés közelebbi oka, Isten viszont a távolabbi ok, jóllehet az emberi akaratot Isten mindig a szabad aktus irányába mozgatja. A XIX. quaestio 3. articulusában Szent Tamás Isten szabadságáról tárgyal, méghozzá a következőképpen: „Válaszként azt kell mondanunk, hogy Isten a teremtményeket nem feltétlenül, hanem feltételes szükségszerűséggel akarja.”16. A XIX. quaestio 10. articulusában megkérdezi: „Vajon az akarat szükségszerűen akar-e mindent, amit akar?” E kérdésre így válaszol az Angyali Doktor: „Nem. Egyedül csak Isten boldogító színelátásában beszélhetünk az ember esetében ilyen szabadságról”. A LXXXIII. quaestio 1. articulusában olvashatjuk továbbá: „Vajon az embernek van-e szabad akarata?”17A De Veritate című művében Szent Tamás e kérdésre — intellektualista szemléletet vallva — a következőképpen válaszol: „Szükség- szerű, hogy az embernek szabad akarata legyen, egyszerűen abból fakadóan, hogy értelmes lény.” Ebben az összefüggésben szerzőnk egyértelműen azt az álláspontot vallja, hogy amint az értelem az alapvető elvekre tekint, hasonlóképpen az akarat is a végső célt és a Legfőbb Jót tartja szem előtt, és ahhoz kíván kapcsolódni. S jóllehet távolabbi értelemben Isten mozgatja az akaratot, mégsem ügy azonban, mintha az nem lenne szabad, hanem éppen ellenkezőleg, mint szabad lelki képességet. Az akarat ugyanis a boldogságot, mint természetes célját, Istentől függetlenül is kívánja, ám az ember szabad akaratnak örvend, mivel természetes vágyóképessége (appetitus naturalis) és készsége (dispositio) van e cél követésére, mégis úgy, hogy e készségeket maga az értelem irányítja. Az ember beidegző- dött szokásai (habitus) csak ráhangolják az embert, de nem determinálják arra, hogy szabad tetteket hajtson végre. A választás az értelem aktusa Szent Tamás szerint, amint ezt ugyanezen Quaestio 4. articulusában kérdezi: „Vajon a szabad akarat az akarattól különböző, más képesség-e?”18Az Angyali Doktor erre a kérdésre tagadólag válaszol, mert nyíltan állítja, hogy az értelem és az akarat között arányossági megfelelés van, mégpedig a következő módon: „A megkívánó képességeknek arányossági megfelelőségben kell lenniük a vágyott dolgokkal, pl. a „megkívánó erő” arányosan igazodik a megkívánt dologhoz, ami mozgatja.”19 Ezek szerint tehát mind az akarat, mind a szabadság megkívánó képesség. Továbbá Szent Tamás szerint ará„Respondeo dicendum est quod non absolute, sed hypothetica (ex suppositione) necessitate Deus vult creaturas.” 17 „Utrum homo sit liberi arbitrii?” 18 „Utrum liberum arbitrium sit alia potentiae et voluntate?” 19 „Vis appetitiva proportionatur apprehensivae a quo moveatur.”
