Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Székely János: A papi írás teológiájához
Székely János 327 vonulás a keresztség, Mózes pedig a minket a halálon átvezető Feltámadt Krisztus előképe.14 A föld gyalázói (Szám 13-14) A kémekről szóló elbeszélés az előző kettőhöz hasonlóan számos feszültséget tartalmaz. Nem világos, hogy Párán pusztájában (Szám 13,3) vagyis a Sínaihoz közel (vö. Szám 10,12), vagy pedig Kádesben vagyunk (Szám 13,26), mely utóbbi a Cin pusztájában van (vö. Szám 20,1; MTörv 1,19-46). Nem világos, hogy a kémek Kánaán egész földjét bejárják (Szám 13,2), vagy csak Hebron környékét és Eskol völgyét (Szám 13,22-26). Nem világos hogy a kémek beszámolója jót és rosszat is tartalmaz az ígéret földjével kapcsolatban (Szám 13,27-29), vagy csak rosszat (Szám 13,32-33). Végül nem világos, hogy Káleb egyedül (Szám 13,30; 14,24), vagy Józsuéval együtt (Szám 14,6-7. 30. 38) kel az ígéret földjének védelmére. A feszültségeken kívül ebben az elbeszélésben is igen sok ismétlés van. Az Úr parancsa a föld kikémlelésére, a kémek beszámolója, a közbeszólás a föld védelmében, a záró isteni beszéd mind kétszer szerepel az elbeszélésben. A kutatók ebben az esetben is feltételeznek egy ősi, fogság előtti elbeszélést, és egy későbbi papi leírást. Lássuk most a Papi elbeszélés főbb motívumait! A Papi elbeszélésben igen gyakran, nagy hangsúllyal szerepel a Kánaán földje kifejezés. A papi történetírás többször is hangsúlyozza, hogy Isten Kánaán földjét az ő népének adta örökös birtokul (Ter 11,31; 12,5; 17,8; Kiv 6,4). Érdekes felfigyelni arra, hogy a papi elbeszélés demilitarizálja a kémek történetét. Igazából nem is kikémlelik (rgl ige piel alakja), hanem bejárják (t\vr ige) a földet. Az ókorban egy földterület akkor vált az azt megvásároló vagy azt öröklő tulajdonává, ha be is járta a területet. Justinianus császár törvénykönyvében ambitus-nvk nevezi ezt a jogcselekményt. Ugyanez a felfogás van jelen Aháb történetében is, amikor ő lemegy a megölt Nábot szőlőjébe, hogy azt birtokba vegye (lKir 21,15-18). A papi szerző kiemeli azt, hogy Abrahám bejárta Kánaán földjét Északtól Délig és Kelettől Nyugatig (Ter 13,7). Az Úr azt ígéri Józsuának, hogy neki ad minden földet, „amit bejár a lábatok” (Józs 24,3). Kánaán földje tehát Izrael tulajdona, az Úr „nekünk adja” (Szám 14,8). A babiloni fogság után hazatérő nép katonailag, valóságosan nem tudta újra birtokba venni az ígéret földjét. Időközben mások (edomiták; a népből otthonmaradottak) kezébe került (Ez 11,15; 33,24). Ok csak bejárhatták a földet, mint valaha Abrahám, aki egyetlen talpalatnyi földet sem birtokolt Kánaán földjéből, csak azt a sírhelyet, ahová Sárát eltemette. Abrahám csak ígéretképpen kapta meg 14 Vö. Ska, Le passage de la mer. Etude de la construction, du style et de la symbolique d’Ex 14,1-31, 110-112.
