Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Székely János: A papi írás teológiájához
328 Székely János Kánaán földjét, csak hitben birtokolhatta. Ugyanez történt a fogságból, a káldeus Űrből hazatérő kései utódaival. A kémek a papi szerzők leírása szerint gyalázták az ígéret földjét (Szám 13,32; 14,36-37). Ez a kifejezés Ezekiel prófétánál fordul elő ismételten. Ezekiel idejében, és később is előrementek egyesek Babilonból ’kikémlelni’ az ígéret földjét, vajon lehet-e hazamenni. Ezek a kémek aztán igen gyakran rossz híreket hoztak. Az a föld felfalja lakóit, éhínségben pusztulnak el az ott lakók (Ez 36,3.13). A kémek gyalázták az ígéret földjét. A papi szerző óriási véteknek, tragédiának ábrázolja ezt.15 Akik a földet gyalázták, azokat azonnal halálra sújtotta az Úr, akik pedig nekik hittek és nem Józsuának (és Mózesnek), azoknak 40 éven át bolyon- ganiuk kell a pusztában, amíg egytől egyig mind meg nem halnak. Izrael népe addig marad fenn, amíg Ábrahám nyomában tart az ígéret Földje felé, amíg hisz az őt szólító Istennek. Amint gyalázni kezdi az ígéret hazáját, belevész a történelem sivatagába. Józsue és Káleb így bíztatta a népet: „Ne féljetek a föld népétől!” (Szám 14,9). A föld népe (]KD ntíNIS) kifejezés több jelentésváltozáson is átment az évszázadok folyamán. Júda történetének utolsó évtizedeiben a vidéki földbirtokosokat, a vidék lakosságát jelentette. Ok voltak azok, akik a dávidi dinasztiát igen nehéz helyzetekben megvédelmezték. Atalja meggyilkolása után a föld népe rombolja le Baal oltárát (2Kir 11,14. 20), a királyfiak meggyilkolásából egyedül megmenekülő Joást a föld népe segíti a trónra (2Kir 14,19-21), az istentelen Ámon uralkodása után a föld népe kiáltja királlyá a gyermek Joziját, aki megújítja majd Izrael hitét (2Kir 21,23-24), és ők állnak Joacház mellé is (2Kir 23,29-30). Úgy tűnik, hogy Júda végnapjaiban a dávidi dinasztia a fővárosi elit, a hadsereg vezetői, az udvari emberek helyett a vidéki lakosságra tudott támaszkodni. A vidék, amely feltehetően neheztelt a súlyos adókat felemésztő jeruzsálemi arisztokráciára, szövetségest vélt találni a királyban. Jozija reformjának egyik fő hangsúlya talán ezért is a szegények védelme, segítése. A babiloni ostrom után Jeruzsálemből elhurcolják az előkelőket, a kézműveseket, az udvari főembereket. Feltehetően a vidéki lakosság — legalábbis bizonyos szempontból — örült ennek a fejleménynek. Úgy tűnik, hogy hamar elfoglalták a fogságba hurcolt jeruzsálemiek földjeit. Amikor azután a babiloni fogságból egyre többen hazatérnek, éles ellentét alakul ki a hazatérők és a föld népe között. Ezdrás és Nehemiás könyvében több vádat is hallunk, amelyek szerint a föld népe beszen15 Norbert Lohfink szerint a papi elbeszélés négy ’eredeti bűnt’ ábrázol: az erőszakot (amelynek büntetése a vízözön); a fáraó kegvedenségét (melynek büntetése az egyiptomiak tengerbe ve- szése); a föld gyalázását; végül Mózes és Áron hitetlenségét Meriba vizeinél. Az első két bűnt pogányok, a második kettőt Izrael követte el. Míg az első két bűn büntetése a víz által történt, addig az utóbbi kettő elkövetői a sivatag homoktengerébe vesztek el, a pusztában kellet meghalniuk. Vö. LOHFINK, N., Theology of the PenlaleHcb, Fortress, Augsburg 1994, 96-115.
