Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Székely János: A papi írás teológiájához
326 Székely János amely be is következik, a nép pedig hisz az Úrban és Sámuelben (lSám 12,16- 18).12 * A papi elbeszélés egyik fontos motívuma a szív megkeményítése, ill. az Úr elismerése. Isten megkeményíti a fáraó szívét, az üldözi Izraelt még a tengerben is, végül pedig az egyiptomiak, amikor rájuk zúdul a víz, „megtudják, hogy én vagyok az Úr”. Ezek a motívumok igen fontos szerepet játszanak Ezekiel próféta könyvében is, amely a Papi írással nagyon sok rokonságot mutat, feltehetően annak egyik szellemi atyja. Ezekiel sokat ír arról, hogy a nép szíve megkeményedett, megkérgesedett a fülük, nem hallgatnak az Úrra (Ez 3,7). Ennek a következménye az, hogy Izrael a fogságba került. Isten ugyanis hiába figyelmeztette népét a próféták által, és hiába igazolta magát csodás jelekkel, a nép nem hitt. Éppen így, a papi szerzők leírása szerint, a fáraó nem hisz a csapások hatására. Isten ezért egy „nagy ítéletet” tart Egyiptom felett: „Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr” (Kiv 7,1-6). Ez a nagy ítélet a Sás tengernél következik be. Hasonlóan ígéri Ezekiel próféta, hogy az Úr majd nagy ítéleteket hajt végre a népeken, megmutatja dicsőségét, és a népek akkor majd megtudják, hogy O az Úr (Ez 28,22). A Sás tengernél az Úr megdicsőül (Kiv 14,4. 17-18). A Papi írás hangsúlyt fektet arra, hogy az Úr dicsősége nem csak a kultuszban van jelen, nem csak a szent sátort tölti be (Kiv 40,34-35)hanem jelen van a nép vándorlása során is, az üdvtörténet fontos eseményeiben (manna, Korach lázadása, Meriba vizei). Éppenígy hangsúlyozza Ezekiel, hogy az Úr dicsősége elhagyja a templomot, és együtt megy a népével a fogságba (Ez 1,28; 10,18-22). A papi szerző leírása a Sás-tengeri csodáról egy elementáris erejű kép. Izrael bemegy a halálba, olyan helyre, ahol az ember számára lehetetlen az élet. Vakon követi Mózest ezen a szűk ösvényen. A tizek kettéhasadnak, és előtűnik a száraz: Mózes a Teremtő gesztusát ismédi, aki elválasztotta a vizeket, és előtűnt a szárazföld (Ter 1,6-10). Izrael megteremtését ábrázolja a papi szerző hatalmas erővel. Azt a pillanatot, amikor Izrael megszületik a tenger méhéből, az élet megszületik a halálból. Mintegy hatalmas tabló, ábrázolja a tengeren való átkelés Izrael lényegét. Addig marad életben ez a nép a halál helyén, a népek közé szétszórva, a megsemmisüléstől fenyegetve, amíg halálmegvető bátorsággal követi Mózest, amíg tud hinni a halálból is életet teremteni képes Istenben. Méltán lett a ki12 Vő. Ska, Le passage de la mer. Étude de la construction, du style et de la symbolique d'Lx 14,1-31, Analecta biblica 109, Roma 1986, 161-166. 1:5 Ez a leírás a papi történetírás egyik csúcspontja. Az ókori teremtésmítoszok (Enuma Elis, Ugariti teremtéselbeszélés) gyakran templomépítéssel zárulnak. Elkészül a templom, ahol az ember imádja a Teremtőjét. A papi szerző leírásában a teremtés hetedik napján Isten megalkotja a szombatot, a szent időt, majd később megszületik a mennyei minta szerint a szent sátor, a szent hely is. Miután pedig „Mózes befejezte minden munkáját” (Kiv 40,33: világos utalás a teremtéselbeszélés végére), az Úr dicsősége betöltötte a szent sátrat.
