Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Székely János: A papi írás teológiájához
Székely János 325 pedig a választott néppel kötött szövetség. Mindkettőt egy jel kíséri: a szivárvány, illetve a körülmetélkedés. A fogság utáni Izrael tehát Isten ígéretére, a Noénak és a pátriárkáknak ígért hűségre építi a hitét. Később azonban ez a teológia is elégtelennek bizonyul. A bűn valóságával ugyanis küszködik az ember, azt nem lehet megkerülni. így születik meg a Pentateuchus harmadik nagy teológiája, a Szentség Törvényének (Lev 17-26) teológiája. Ez a harmadik teológia szintézist alkot a deuteronomista és a papi iskolákból. Tartalmazza mind a feltételes szövetség gondolatát (pl. áldások és átkok; Lev 26), mind a pátriárkáknak tett feltételek nélküli ígéretet (Lev 26,41- 44). Ezen túlmenően pedig kiutat mutat a bűnből, kiutat a hűtlenség felülmúlá- sára. Ez a kiút az engesztelés. A fogság utáni zsidóság leginkább átélt, érzelmileg legfontosabb ünnepe az engesztelés napja lesz (Lev 16). Átkelés a Sás-tengeren (Kiv 13,17-14,31) A Sás tengeren való átkelés elbeszélésében szintén sok feszültséget, sok kisebb ellentmondást találunk. A csoda leírása esetenként Mózes botját említi, amellyel széthasítja a vizeket (Kiv 14,16. 21ad), máskor viszont egy egész éjszaka fújó keleti szelet, amely kiszárítja a tengert (Kivl4,21bc. 27b). A bibliakutatók feltételeznek egy ősi elbeszélést, amely a tenger partjára érkező Izrael és Egyiptom táborát említi, az egész éjszaka tartó erős keleti szelet, a tenger kiszáradását, a hajnali pánikot Egyiptom táborában, az egyiptomi katonák menekülését a tenger felé, és végül azt, ahogyan reggel Izrael látja az egyiptomiak holttesteit a tengerparton, és hisz az Úrnak valamint az ő szolgájának Mózesnek. Feltételeznek ezen kívül egy későbbi, papi elbeszélést, amely leírja, hogy Izrael az Úrhoz kiált, Mózes kiterjeszti a botját, a vizek kettéhasadnak, Izrael átkel a falként álló vizek között, a vizek aztán visszatérnek az üldöző egyiptomiakra és elborítják őket. Mi most csak a két elbeszélés néhány fontos teológiai gondolatát szeretnénk kiemelni. Az ősi elbeszélés11 műfaja teofánia, mégpedig olyan teofánia, amely Isten emberét igazolja, a beléje vetett hitet erősíti. Ennek a műfajnak az alapelemei:- a nép Istenhez kiált,- Isten embere bejelenti az isteni közbelépést („álljatok... és meglátjátok...”),- Isten közbelép,- a nép elismeri Isten emberének tekintélyét. A Sás-tengeren való átkeléshez nagyon hasonló elbeszélést találunk Sámuel prófétával kapcsolatban. A szárazság idején Sámuel bejelenti Isten segítségét, 11 Tudatosan nem nevezzük jahvista elbeszélésnek vagy a jahvista forrásban szereplő történetnek, mert egy a fogság előtt létező, az ősi elbeszéléseket egy történeti forrásban összefogó Jahvista forrás léte igen kérdéses, sőt valószínűtlen.
