Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Sivadó Csaba: Az apofatikus teológia a keleti egyházban
Sivadó Csaba 311 misztériumára emberi fogalmakat alkalmazna. Nincs olyan teológia, mely eltekinthet ettől a misztikus tapasztalattól, szükséges hogy változzunk, hogy új emberré legyünk. Ahhoz, hogy Istent megismerjük, közelebb kell húzódni hozzá. Senki, aki nem követi az Istennel való egység ösvényét, nem lehet teológus. Isten ismeretének az útja szükségszerűen az átistenülés útja. Ebben az értelemben minden teológia alapvetően apofadkus.30 A keleti hagyomány atyái mindig hűségesek maradtak a teológia apofadkus alapelveihez, sohasem engedték, hogy gondolataik átlépjék a misztérium küszöbét, vagy hogy Istent magát bálványokkal helyettesítsék. Katafatikus vagy pozitív teológia Ellentétben az apofatikussal, a katafatikus teológia nem a tagadás által való fel- emelkedés révén jut el a teljes egyesülésig, hanem Isten teofániáinak, megnyilvánulásainak a létráján keresztül, mely a teremtésben érkezik, jön el hozzánk. Isten ereszkedik le hozzánk energiáiban, melyekben O nyilvánul ki. Isten azonban az O tökéletes kinyilvánulásában, az Ige megtestesülésében is megőrzi számunkra annak apofadkus karakterét. A lényegfölötd az emberi lényegben manifesztálja magát, anélkül, hogy megszűnt volna ebben a kinyilvánításban magában létezni. A katafatikus teológia létrája, amely a Szentírásból vett istenneveket föltárja, egyfajta lépcsőként értelmezhető a lélek kontemplációja elérésében. Ezek nem racionális fogalmak, melyeket értelmünk mint pozitív ismeretet alkot az isteni természetről, hanem inkább olyan képek vagy ideák, melyek képességeinknek megfelelően vezetnek bennünket afelé a kontempláció felé, mely meghalad minden értelmet. A pozitív vagy katafatikus megközelítés inkább a latin teológiát jellemzi. Ez a megközelítés az analógiát követi. Az Isten és miköztünk lévő ontológiai differencia miatt azok a szavak, melyeket a véges valóságokra alkalmazunk, univók értelemben nem alkalmazhatóak a végtelen realitásokra. Az a mód, ahogyan kifejezünk valamit, sohasem éri el elégséges módon a kifejezett valóságot. Aquinói Szent Tamás írja: „Nem tudjuk, hogy Isten mi, csak hogy van, Istent csak az O tevékenységéből ismerjük.”31 Ebből következik, hogy az apofadkus dimenzió alátámasztja az analógia útját. így igaz Kallistos Ware kijelentése, miszerint a tagadás és állítás útja nem alternatívaként jelentkezik, hanem kiegészítik egymást.32 A katafatikus teológia magába foglalja Istennek a kontemplációját, amint O a világgal kapcsolatban van, kezdve a legegyetemesebb nevektől, mint a „Jó”, „Lét” és „Elet”. De az Aeropagita ragaszkodik ahhoz, hogy bár a nevek valós is30 Vö. LOSSKY, The Mystical Theology of the Mastern Church, 39. 31 Summa Theologiae I, q.l2, a.l2. 32 Vö. WARE, The Orthodox Way, 164.
