Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
252 Patsch Ferenc dulat valósult meg két világosan elkülöníthető lépésben: egyrészt a hermeneutika a 19. században (Schleiermacher, Dilthey) önállósult, filozófiává vált és elnyelte az ismeretelméletet; másrészt a 20. században (Heidegger, Gadamer) öntudatra jutott, bekebelezte a metafizikát és benyújtotta igényét „a” filozófia szerepére. III. KITÉRŐ: A „FORDULAT” RELATIVITÁSA, AVAGY A HERMENEUTIKA HATÁRAIRÓL 7.Számvetés egy radikális hermeneutikai filozófia ill. teológia lehetőségével Amennyiben hermeneutikai filozófián a gadameri gondolkodás eredményeinek radikalizálását, a hermeneutika minden eddiginél következetesebb érvényesítését értjük, bizony érdekes paradoxonokkal találjuk magunkat szembe. Ameny- nyiben ui. a hermeneutika szövegek értelmezésének tana, akkor csak abban az esetben mutatkozik valóban konzekvensnek, önnön elveihez hűnek, ha eljárását kérlelhetetlen következetességgel saját megfogalmazott szövegeire, mintegy önmagára is alkalmazza. Hiszen megalkuvás volna, ha éppen saját értelmezéseit (és önértelmezését) vonná ki az értelmezések mindenre kiterjedő hatásköre alól. Amennyiben a tántoríthatatlan hermeneuta eképpen minden erejével igyekszik elkerülni a szilárd tanná merevedés, a dogmává alvadás önlétére veszélyes, statikus állapotát, akkor megvesztegethetetlen anti-dogmatikusként saját jogalmát is kénytelen kétségbe vonni. Ámde, ha ilyenképpen a „Mi a hermeneutika?” kérdés hermeneutikailag tekintve ha nem is érdektelennek, de legalábbis lehetetlennek, értelmetlennek és mindenképpen megválaszolhatatlannak bizonyult41 (és ezen előfeltevések mellett szükségképpen ilyen), akkor kézenfekvő a kérdés: Mely szavak maradnak értelmesek-értelmezhetőek a köznyelv szavai közül? És hol húzódik értelmezhetőségi horizontjuk (térbeli vagy időbeli) határa? Nem válik-e ilyenképpen bármifajta dialógus elvileg lehetetlenné, amennyiben sohasem lehetünk biztosak abban, vajon nem történt-e máris illetéktelen határátlépés egy olyan világba, ahol többé nem érvényesek ugyanazok a szavak, szabályok. Ám álljunk meg itt eg}' szóra. Hiszen nem üti-e fel valóban a fejét ez a bizonytalanság minden beszélgetésben? S nem tapasztaljuk-e a félreérthetőség növekvő kockázatát, ha kultúrközi ill. különböző korokat átívelő találkozásokba bocsátkozunk? Nem ezt éli-e meg minden külföldre utazó turista, vagy éppen bibliaforgató ember? Ez a felismerés pedig önmérsékletre inthet bennünket és arra, hogy 41 Lsd. ezzel kapcsolatban FEHÉR M., Gibt es Die Hermeneutik? Zur Selbstreflexion und Aktualitaat der Hermeneutik Gadamerscher Prägung, in Internationale Zeitschrift für Philosophie V (1996/2), 236- 259; magyarul FEHÉR M., Heidegger és a szkepticizmus, 91.
