Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
Patsch Ferenc 253 gyanút fogjunk: vajon valójában nem sokkal inkább pusztán hangsúlyeltolódásról, semmint a radikális hermeneuta és a metafizikus közti antagonisztikus ellentétekről van itt szó? Heidegger és Gadamer után senki sem tagadhatja komolyan többé az értelmezés bizonytalanságait, ám nem vonható komolyan kétségbe az sem, hogy az értelmezhetőség feltételeként alapelvek adódnak, amelyeket lényegileg idői, mindenkor értelmezésre szoruló szavakkal, ám mégis idődén szükségszerű- séggel kell feltételeznünk, s — jobb híján — „antropógiaiaknak” ill. „metafizikai igé- nyűeknek” neveznünk. Hogy milyen lenne egy ember nélküli világ, nem tudjuk; szigorúan fenomenológiai értelemben nem lévén elképzelhető.42 Ám a hagyományos metafizika Heidegger által lényegi bizalmatlansággal tekintett szavai — amíg él ember a földön (avagy, ami jelentős pontokon ugyanaz: amíg filozofál) —, bár mindenkor újra fogalmazandóak, más és más fogalmakkal helyettesítendőek, lényegileg azonban nem látszanak nélkülözhetőnek. Okkal feltételezzük tehát, hogy mondásuknak magában a dologban gyökerező, ontikus-ontológiai'^ alapjai vannak. A teológia, amely már mindig is és elengedhetetlenül filozófiai alapvetésre támaszkodik, nézetünk szerint nem alapulhat a fenti értelemben vett radikális hermeneutikára. Az erre irányuló próbálkozásokat általánosságban a „pluralista teológia” címkével szokás illetni, amelynek képviselői44 olykor nyíltan hivatkoznak a hermeneutika egy sajátos válfajára, melyet — G. Vattimo nyomán45 — „gyenge gondolkodásnak” (pensiero debole) neveznek. A gyenge gondolkodás interpretációelméleti ismérvei a fentebb radikális hermeneutikának nevezett mozgaloméval azonosak, s találóan talán a programadkus „horror metaphysicae‘l kifejezéssel ösz- szegezhetők. Minden jel arra mutat, hogy a katolikus teológia — amennyiben önmagához és küldetéséhez hű akar maradni — nem mondhat le az egységes igazság és a dogmatikai kijelentések ontológiai megalapozásának igényéről46. 42 A világban-való-lét ontológiai struktúráinak elemzése kimutatja, hogy puszta szubjektum világ nélkül soha „nincs” és nem is lehet adva (vő. SuZ, 116; LI, 244), hiszen „magának a világnak a világiságán alapul” (durch die Weltlichkeit der Welt fundiert) {SuZ, 101-102; Li, 224). Sőt - a „Lét és idő” 26. paragrafusát figyelembe véve - mások nélkül sem: az ittlét világa közös világ (Mitwelt) (vö. SuZ, 118; Li, 247). A szabadon lebegő szubjektum (freischwebende Subjektum) kartéziánus (és skolasztikus) elvonatkoztatás. 43 Az, hogy itt az ontológiai jelző milyen értelemben szerepel, még további értelmezés tárgya kell, hogy legyen. E dolgozatban több alkalommal utaltunk már egy bizonyos „fundamentál- hermeneutikainak” nevezett értelmezés lehetőségére, amellyel kapcsolatban annyi máris szembeötlő, hogy a történelmiségtől nem eltekintő, azt komolyan figyelembe vevő, dinamikus fogalom. 44 A legnevesebbek közül pl. J. Hick, P. F. Knitter, J. Dupuis, R. Panikkar, S. Yagi stb., akik — természetesen — nem azonos értelemben tartoznak e teológiai áramlathoz. 45 Erre való utalását lsd. legújabb könyvében: VATTIMO, Dopo la cristianitá. Per un cristianesimo non religioso, Garsanti, 2002, 23. A gyenge gondolkodás jellemzőiről magyarul lsd. KELEMEN, J., Olasz hermeneutika Crocétól Ecoig, Kávé Kiadó, 1998, 112. 46 A „hermeneutikai igazság” kérdéséről Gadamernél a teológiával való kapcsolatban lsd. COLOMBO, R, Ermeneutica e teológia. Veritá e storia, in COLOMBO, H.-G. Gadamer, Milano 1995, 127-133.
