Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
248 Patsch Ferenc 5. A teológia úgynevezett hermeneutikai fordulata A filozófiai gondolkodás fentebb ismertetett, a hermeneutika terén elért új eredményeinek recepciója nyomán a teológiában — néhány év ill. évtized késéssel — hasonlóan mélyre ható változások következtek be2®. Ennek értelmében beszélhetünk „hermeneutikai teológiáról”; éspedig ma már nem csak a szóösszetétel ún. „gyenge” értelemben (mint ahogy pl. politikai vagy felszabadítás-teológiáról, azaz mint egy lehetséges irányzatról a többi között), hanem tulajdonképpeni, „erős” értelemben is: a hermeneutika ennyiben új kihívást ad, modellként, paradigmaként szolgál a teológia számára. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy „a teológia — immár — voltaképpen hermeneutika”28 29, ti. hermeneutikai kérdéssé, valóban teológiai hermeneutikává, sőt hermeneutikai teológiává vált. Természetesen meggondolatlanság volna eltekinteni attól, hogy a hermeneutika — mint szövegek értelmezésének tana — már mindig is együtt létezett a teológiával30. Ám ebben a teológia belső lényegét érintő, azt átalakító, „erős” értelemben éppenséggel nem jogosulatlan fordulat beköszöntéről beszélni a XX. századi teológiai gondolkodás történetében. Ez a „fordulat” ott érhető tetten, hogy — felhasználva a modern kori filozófia eltávolodását a klasszikus metafizikától, mélyreható kritikáját a szubjektum-objektum éles szétválasztását illetően, valamint a nyelvvel kapcsolatos eredményeit31 — a teológiai gondolkodás mindinkább kritikusan kezdett viszonyulni a megértés hagyományos lényegmetafizikai modelljeihez, és fokozatosan komolyan veszi tulajdon nyelvi, kulturális feltételeit valamint történetiségét. Ennek jelei széles körben megfigyelhetők, ilyen felületes, ám szimptomatikus jelek a kortárs teológiai irodalomban mindinkább terjedő kontextuális réteg-teológiák. A katolikus teológia és a hermeneutikai problématudat viszonya történetileg korántsem volt minden feszültségtől mentes. A legutóbbi korban az „új 28 „Valójában a keresztény teológiából az 1900-as évek második felében — amelyben ismert volt egyfajta „hermeneutikai fordulat”, már a gadameri Igazság és módszer megjelenése (1960) előtt is, egészen pontosan azon hatás miatt, amelyet Heideggernek a nyelv lényegéről szóló meditációja gyakorolt (ebből a szempontól tipikus Ernst Fuchs és Gerhard Ebeling esete, akiknek hermeneudkai írásait az Igazság és módszer kifejezetten idézi) — nem hiányzott egyfajta óvatos odafigyelés (...) a recepció (...) többé kevésbé elismerten apologetikus módján”, MORETTO, G., La dimensione religiosa in Gadamer; Edirice Queriniana, Brescia 1997, 27). 29 FILA, B., Karl Rahner és a hermeneutika, in As^ ige meghallója (Karl Rahner emlékülés), Logos Kiadó, Szeged - Budapest 1996. 30 A hermeneudkai teológiai történetírás egük kitűnő példája W G. JEANROND könyve: G'ermeneutica teologica. Sviluppo e significato, Editrice Queriniana, Brescia 1994, amely azonban jelentős mértékben érzékeden a hermeneutikai „probléma” önmagára visszaható vonatkozásának alkalmazására. 31 A fenti kritériumokat és a gondolkodás „lingvisztikái fordulatát” lsd. bővebben: GREISCH, J., L'Age herméneutique de la raison, Cerf, Paris 1985.
