Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Patsch Ferenc SJ: A filozófia és a teológia hermeneutikai fordulata?
Patsch Ferenc 243 nyékában játszanak? Mi a helyzet ezen létező létével?”10 A Heideggertől idézett ihletett szöveget a lét „megjelenítésének” érdekében hívtuk segítségül, melynek kimondása-kérdezése a filozófia voltaképpeni feladata, s melynek értelmezésében a szakirodalom jelentős része „fordulatot” észrevételez. Közelebbről: a feladat abban áll, hogy éppen ezt, a fordulatot vizsgáljuk: önmagából láttassuk — mutassuk fel — azt, ami és amiként önmagát megmutatja, éspedig úgy, amint saját magából megmutatkozik — fenomenológiailag11. Csakhogy a filozófus szerint „magából a vizsgálatból következik, hogy a fenomenológiai deskripció módszertani értelme szerint” maga is „értelmez?.r”12. Az ontológia voltaképpeni témája pedig az a létező, amely minden szempontból kitüntetett helyet foglal el: az ember maga, akinek számára a lét tulajdonképpeni értelme megmutatkozik, s akinek fenomenológiája eképpen szintén nem más, mint értelmezés — hermeneutika a szó eredeti értelmében. Ebben áll a feladat nehézsége. Nyilvánvalóan okkal feltételezhető, hogy e tanulmány olvasója, már jóval azelőtt is, hogy az olvasáshoz fogott volna, nagy vonalakban tisztában volt azzal, hogy a hermeneutika hagyományosan az értelmezés és megértés művészete (mestersége ill. tudománya). Mindannyiunk közös kultúrájához tartozik annak tudata is, hogy ilyen értelemben a hermeneutika ősidők óta virágzik az emberi kultúra számtalan területén mint áthagyományozott (alkalmasint bibliai, jogi, újabban irodalmi) szövegek megértésének, alkalmazásának segítő elve. Vélhetően azonban többen is meglepődnének (esetleg heves egyet nem értésüket fejeznék ki) már akkor is, ha azt hallanák, hogy egy szöveget jobban kell megértenünk, mint azt szerzője valaha is érthette; avagy, hogy egy szövegnek nem csak egy „helyes” olvasata lehetséges, hanem több, esetleg, hogy a végtelen sok olvasat közül nincs is helyes (!), vagy legalábbis nem megismerhető13. Hát még azon mennyire megütköznének (felháborodnának) egyes a téma iránt érdeklődők, ha valaki állítaná (kiderülne): nincs is a kezünkben biztos (esetleg semmilyen) értelmezési kulcs egy szöveg (ill. a világ egészének) értelmezéséhez (sőt, hogy ilyen kulcs, kritérium elvileg nincs is egyáltalán); hogy minden igazság történeti (ennek minden, felmérhetetlenül súlyos gyakorlati-etikai következményével); sőt, hogy végső so10 HEIDEGGER, Bevezetés a metafizikába (ford. Vajda M.), Matúra - Bölcselet Sorozat, Budapest 1995, 18. 11 Vö. HEIDEGGER, Sein und Zeit, Max Niemeyer Verlag, Tübingen 1986, 34 (magyarul: Ul és idő, Gondolat, Budapest 1989, 131.), röv.: SuZ ill. LI. 12 SuZ, 37 (Li 135). 13 Fr. Schleiermacher és W. Dilthey nagyhatású, eredeti intuícióinak hatástörténete nyomon követhető az újkori filozófia történetében M. Heideggeren és H.-G. Gadameren át egészen G. Vattimoig, valamint U. Ecoig. (Vö. BAGETTO, L., Elica della comunicafiione. Che cos'él'ermeneuti- ca jilosojica, Paravia Scriptorium, Torino 1999; BERTOLOTTI, G. - BATOLI, S. - SINI, C. - VATTIMO, G. - VITIELLO, V, Ermeneulica (szerk. G. Bertolotti) Raffaello Cortina Editore, Milano 2003.
