Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
220 Mezei Balázs avagy egyszerűbb formában: 19 a. Van Isten, 20 a. Isten teremtette a világot és gondot visel rá, önszavatoló, sajátosan megalapozott kijelentések, melyek maradéktalanul racionálisak, igazak, helyesek és érvényesek. Az önszavatolás azonban nem a végső mozzanat Plantinga felfogásában: az, ami önszavatoló, rászorul arra az elvre, amely felelős e szavatoltságért. Ez az elv Plantinga szerint nem a szavatolt kijelentés tárgyi pólusa, de nem is az alanyi pólus, hanem mint elv a kettő fölött áll és mindkettőt koordinálja. Ez az elv nem tudományos, nem logikai, nem köznapi, pszichológiai vagy társadalmi, hanem a vallás vallásjellegének megfelelő, amelyet Plantinga a Szendétek Belső Ösztönzése Elvének (IIHS, Internal Instigation of the Holy Spirit) nevez. Amikor azt a kijelentést, hogy 20 a. Isten teremtette a világot és gondot visel rá, elfogadom és ebben önszavatoiónak ismerem föl, valójában a Szentlélek működése következtében ismerem föl ilyennek. A filozófus álláspontja szerint ez az elv a lehető legmegfelelőbb arra a célra, hogy a vallási meggyőződés valós jellegét megvilágítsuk. Fundamentalizmus Mégis marad valami nyugtalanító ebben a végső és radikális álláspontban. Nevezzük ezt a problémát a fundamentalizmus kérdésének. Plantinga maga is válaszol erre a nehézségre, először is azzal, hogy véleménye szerint azok, akik az ő álláspontját — a szó köznapi és pejoratív értelmében — „fundamentalistának” mondják, hasonlóan járnak el azokhoz, akik a vita hevében azzal zárják le a vitát, hogy a másik képébe vágják: „You stupid sonofabitch”. Plantinga álláspontja szerint a fundamentalizmus helyesen értve nem pejoratív, hanem illuminatív; megvilágítja a kérdés végső gyökerét és feltárja a vallási meggyőződés eredetét. Mindezzel szemben azonban felhozható legalább egy súlyos nehézség. Fogadjuk el, hogy a properly basic kijelentések önszavatolók. Fogadjuk el, hogy jogosan nem vethető föl semmi az ellen, hogy ebben az önszavatolásban a Szentlélek hatása mutatkozik meg. Ne vessük föl azt a kérdést sem, hogy vajon ebben az esetben bármilyen meggyőződéssel vallott hit, például az, amely a következő idézetben fejeződik ki: 21. Zengem, nem feledem ma a messzelövő nagy Apollónt: Zeusz házába ha lép, a sok isten reszket előtte...,
