Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
Mezei Balázs 213 jöttét állapítsák meg. Ha ez sikertelen, akkor a falszifikáció is sikertelen. Ha sikeres, akkor az adott tényállás leírására két állítás hozható föl: (1) és (2) — vagyis a láthatatlan kertész hipotézise nem törlődik. Ezért a falszifikáció sikertelen. Ez még akkor is így lenne, ha a dzsungel más részén egy látható kertész kertjére bukkannánk; mert ebben az esetben is értelmes azt állítani, hogy 9. Noha ezt a kertet egy látható kertész hozza létre, semmi nem zárja ki azt, hogy munkájában egy láthatatlan kertész is részt vegyen. A falszifikáció tehát nem kecsegtet sikerrel. Az (1) kijelentés átalakítható értelmesen úgy, hogy átmenjen a falszifikáció próbáján is, vagyis hogy rámutasson a falszifikáció sikertelenségére. E sikertelenség itt nem jelentheti azt, hogy az (1) kijelentés értelmetlen; hanem inkább azt, hogy a falszifikációs eljárás nem vezet biztos eredményre. Koherencia Mit jelent az, hogy egy kijelentés „értelmetlen”? Kétségtelen, hogy a kijelentést: 1. Azt hiszem, ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza, köznapi értelemben minden további nélkül értjük. Kétségtelen, hogy a kijelentés grammatikaiig rendben van. Kétségtelen, hogy a valóság egyes vonásaira utal. Ebből jól látható, hogy a pozitivizmus eredeti nyelvkritikai érvelése — amely szerint csak a verifikációs vagy falszifikációs kijelentések értelmesek — gyenge lábakon áll. Az (1) kijelentés nem verifikálható, mi több, a verifikációs elv sikeres alkalmazásának a kétségességét emeli ki; de nem is falszifikálható, mi több, a falszifikációs elv sikeres alkalmazásának kétségességére mutat rá. Mégis, a kijelentés továbbra is értelmes marad — vagyis érthető, elemezhető, következtetés premisszájaként vagy konklúziójaként használható. De mit jelent itt az, hogy a kijelentés „értelmes”? Két dolgot. Először azt, hogy a kijelentés koherens. Másodszor azt, hogy igazolható. A kijelentés, mely szerint: 10. Ennek a négy lábú asztalnak öt lába van, értelmes, de inkoherens: összefüggéstelen, ellentmondásos. Egy négy lábú asztalnak nem lehet öt lába, ha a „négy” és az „öt”, illetve a „láb” szavakat minden esetben ugyanabban az értelemben vesszük. Ám az állítás, mely szerint: 1. Azt hiszem, ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza,
