Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
210 Mezei Balázs véletlennek az őserdő e szegletének sajátosságait. Ám hasztalan állnak lesben napokon át, senki sem bukkan fel. Ekkor egyikük, aki szerint a hely gondozottsága nem a véleden műve, új felvetéssel áll elő. Szerinte elképzelhető, hogy az a valaki, aki a helyen kertészeti tevékenységet végez, csak éjnek idején jelenik meg, amikor ők alszanak. Ezért kerítést vonnak a tisztás köré és figyelik minden rezdülését. Ám semmilyen különleges eseményt nem sikerül rögzíteniük. A kertész személyében hívő ekkor újabb érvet hoz fel: azt állítja, hogy a hely gondozója talán azért kerüli el a figyelmüket, mert olyan természetű, hogy fizikai tárgyakon is képes áthatolni, mi több, teljes egészében láthatadan, és arra is képes, hogy fizikai eszközök nélkül végezze a gondozás munkáját. A társa azonban elveszíti a türelmét, és így válaszol: Mi különbözteti meg a te kertészedet egy képzeletbeli kertésztől? Fogalmazzuk át ezt a példát kijelentések formájában. Az egyik kijelentés így szól: 1. Azt hiszem, ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza. A másik kijelentés így szól: 2. Nem hiszem, hogy ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza. Verifikáció A verifikáció problémája a következő. Az eredeti pozitivizmus állítása szerint egy kijelentés csak akkor értelmes, ha empirikus tartalma van. Ennek elvi megállapítása a verifikáció első lépése. A második lépés a faktuális verifikáció: a kijelentést elemi állításokra bontjuk, protokolltételekre, s ezek logikai összefüggését vizsgáljuk. Ha a kijelentés elvileg verifikálható, majd elemi megfigyelési részei is igazolhatók empirikusan, valamint a részek közötti logikai kapcsolat is ép, akkor a kijelentés értelmes. A verifikációs elv eredeti megfogalmazói szerint a metafizikai kijelentések értelmetlenek: nem vezethetők vissza elemi állításokra, ezért — noha grammatikailag esetleg épek — nincs értelmük. Az „értelme” tehát interszub- jektív érvényesség, mely feltételezi ugyanazon tapasztalati és logikai alapok meglétét a szubjektumokban. De a metafizikai kijelentések mögött nem állnak ilyen tapasztalati alapok; tehát e kijelentések értelmetlenek. A verifikációs elv szerint az a kijelentés, hogy 1. Azt hiszem, ezt a kertet egy láthatatlan kertész gondozza, értelmeden. Hiszen felbontva először is elkülönítjük a kijelentő hozzáállást („Azt hiszem”) a mondat többi részétől. A „kert” léte empirikusan verifikálható; de már a „láthatadan kertész” kifejezés ellentmondásos, vagyis inkoherens. Míg
