Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Mezei Balázs: Református és katolikus ismeretelmélet
209 Me^ei Balázs Református és katolikus ismeretelmélet Bevezetés A címben megjelölt első kifejezés, a „református ismeretelmélet” az elmúlt évtizedekben vált ismertté az angolszász filozófiai életben. Bevezetése Alvin Plantinga nevéhez fűződik, aki ezt a kifejezést egyszerre érti felekezeti értelemben reformátusnak (reformed), és filozófiai értelemben megreformáltalak (ugyancsak reformed). A címben szereplő másik kifejezés ebben a formában nem bevett; de az alábbiakból kiderül, hogy megalapozottan alkalmazható. A most következő gondolatmenet hagyományosan a fundamentális teológia körébe tartozik: arról szól, hogy felismerhető-e, s ha igen, miképpen, a teremtő Isten a teremtett világból. Érvelésem azonban filozófiai; a kortárs filozófiai, ezen belül a vallásfilozófiai gondolkodás néhány elterjedt nézetét vizsgálom részben tudományfilozófiai, részben ismeretelméleti szempontból. Célom az, hogy alátámasszam egy olyan vallásfilozófiai felfogás jogosultságát, amely meghaladja az evidencialitás kortárs fogalmához kötött vallásfilozófiai racionalizmus, illetve a vele szembeállított vallásfilozófiái fundamentalizmus ellentétét. A gondolatmenet fontossága csak teljesebb ösz- szefüggésében érthető: akkor, ha átfogóan meggondoljuk, mit jelent egyáltalában az emberi gondolkodás, és hogyan viszonyul a hithez. E teljesebb átgondolás itt nem lehetséges; de az alábbi gondolatmenet a vonatkozó szakirodalom összefüggésében a továbblépés talaja lehet. Ennek érdekében a vallásfilozófia verifikációs vitájának egyik kezdeti hasonlatához folyamodom és annak keretében veszem végig az álláspontok változását. Végül megfogalmazom saját álláspontomat. A. példa A példa eredetijét John Wisdom fogalmazta meg 1951-ben. De a körülötte kibontakozott Eta még évtizedek múltán is alkalmat adott felidézésére. Maga a példa így szól: Az őserdőben két ember halad. Váratlanul egy kertre emlékeztető tisztásra érnek, mely mindkettőben azt a benyomást kelti, hogy valaki gondozza: rendezett módon nőnek a fák és a virágok, éles ellentétben az őserdő többi részével. Egyikük szerint a helyet valaki gondola. A másik ezt nem fogadja el; s mivel mindketten ragaszkodnak saját véleményükhöz, megegyeznek abban, hogy megfigyelik a környéket. Ha felbukkan valaki és nekilát a hely gondozásának, nem tekinthetik
