Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
Lukács László 199 aki „önközlésének címzettje”. Az üdvösség ökonómiája anyagi-teremtett voltunk lényegéből fakadóan szentségi jellegű. Karl Rahner tételszerűen fogalmazza meg idézett tanulmányában: „Isten üdvösségszerző cselekvése az emberrel a kezdetektől annak beteljesüléséig mindig úgy történik, hogy Isten maga válik az üdvösség valóságává, úgy, hogy szimbólumban adja magát oda, és az ember abban fogja őt fel; ez a valóság (...) az általa alkotott szimbólum által önmagát teszi jelenvalóvá.”-54 Hans Urs von Balthasar Herrlichkeit című hatalmas trilógiájának első kötetében az „alakot” (Gestalt) elemzi. Kimutatja, hogy „miért kell Isten kinyilatkoztatásának objektív alakot öltenie”: Isten láthatatlan dicsősége, doxája a világban lét láthatóságába sugárzik ki.35 Isten feltárulkozása döntő fordulatot vett a kinyilatkoztatás történetével. Az Ószövetség tanúsága szerint megszólította az embert, belenyúlt a történetébe, segítségét, sőt oltalmazó jelenlétét ígérte számára. Kinyilatkoztatása azonban mindig elrejtőzés is maradt, szemtől szembe nem láthatta senki; jeleken, szimbólumokon keresztül érintkezett avval a néppel, amellvel szövetségre lépett. Tetteit szavaival értelmezte, szavait hatalmas tettekkel erősítette meg.36 Szóból és tett- ből/eseményekből összetett szimbólumai azonban olyan jelek voltak, amelyek nemcsak megígérték, hanem hordozták is jelenlétét, gondoskodását, kegyelmes szeretetét. A II. Vatikáni zsinat a kinyilatkoztatásnak leszűkített értelmét (= információ Istentől, Istenről és az emberről) kitágította. „Az isteni kinyilatkoztatásban Isten önmagát és akaratának az emberek üdvösségére vonatkozó örök döntéseit akarta kinyilvánítani és közölni.”37 A kinyilatkoztatást információnak tekintő szemlélet helyett a zsinat a kinyilatkoztatást Isten és ember kommunikációjának tekintette. Az információ és a kommunikáció között két lényeges különbség van: az előbbi egyirányú közlést jelent, tehát monologikus, az utóbbi viszont kétoldalú, dialogikus. Az előbbi személytelen, tárgyilagos közlés, az utóbbi viszont személyek közt létrejövő, közösséget teremtő kapcsolat. A kommunikáció csúcspontja „önmagunk odaajándékozása szeretetben”.3*5 Amikor Istent Szentháromságnak, három egylényegű isteni személy közösségének valljuk, akkor benne minden kommunikáció abszolút ősforrását látjuk. Delzant, miután a Szentháromságon belüli kommunikációt elemezte, megvizs34 RAHNER, 7-ur Theologie des Symbols, in Schriften %ur Theologie 117, 281. 35 BALTHASAR, Herrlichkeit /., Schau der Gestalt, Johannes, Einsiedeln 1961, 414. 36 Vö. Dei Verbum 2. „A kinyilatkoztatás eseményekben és hozzájuk bensőleg kapcsolódó szavakban bontakozik ki: Istennek az üdvösség történetében művel cselekedetei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal kifejezett valóságokat. A szavak viszont a tetteket hirdetik, és a bennük rejlő misztériumot világítják meg.” SZÍT, Budapest 1975, 145. 3 Dei Verbum 6. 38 Communio et processio, 1971, No. 11.
