Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Lukács László: Szakramentális kommunikáció az üdvrendben
198 Lukács László is érthető úgy is, ahogy például Hegel az abszolút szellem kifejeződését az emberi történelemben kereste, evvel mintegy a kinyilatkoztatás funkciójává degradálva az ajándékos-kommunikációs szeretetnek a Szentháromságon belüli abszolút és örök áramlását. Találóan foglalja össze az Atya e két önkifejezésének különbözőségét Vass György Rahnerről írt hatalmas monográfiájában: „Amikor (Isten) önkifejeződése ad extra végbemegy, ez szabad folytatása a benső szentháromságos folyamatnak. Más szóval, nem Isten ad extra mozgása a feltétele a Logosz létrejöttének, hanem megfordítva: az teszi lehetővé a teremtést, hogy Isten kifejezi önmagát saját benső életében.”31 Bonaventura a teremtmények tizenkét kifejezési módját sorolja fel, amelyek mind egy abszolút kifejezésből eredő kapcsolatra utalnak. Ezek azonban végül háromra redukálhatóak: Ige, Kép, Fiú. Ez a hármas kifejezésmód végül egyetlen egyre vezethető vissza: a megtestesült Fiúra. Benne jön létre a végleges (szakra- mentális) egyesülés Isten és ember között, amely, Bonaventura szerint „túl a megváltást célzó minden szándékon, a szeretet közeledéséből fakad: »Mert azért lettem látható emberré, hogy te láthass és szeress, hiszen Istenségemben láthatatlanul és foghatatlanul bizonyos értelemben nem voltam szerethető. «”32 Az Ige és a Kép összekapcsolódik a megtestesült Fiúban: „Az Ige láthatóvá lett, nemcsak hallhatóvá”, mondja Bonaventura. Balthasar pedig hozzáteszi: „Az örök Ige hallhatóvá és láthatóvá lett, ő tehát az Istenség kifejezése.” így lesz Krisztus az Osszentség, az üdvösségtörténet középpontja: Isten és ember találkozási, egyesülési helye: „Leszállva a világba Isten abba a középpontba áll bele, amelyben bekövetkezik a leereszkedés az érzékelhető természetbe és a fölemelkedés a szellemhez és Istenhez. (...) így válik Krisztus Istenhez fölemelkedésünkké és embertársainkhoz leereszkedésünkké.”33 Ahogy Bonaventura a platonizmussal szemben fontosnak tartotta kiemelni, hogy az Atya örök önkifejeződése a Logoszban teszi ugyan lehetővé a teremtést és a kinyilatkoztatást, de ez korántsem jelenti azt, hogy az üdvösség-ökonómia funkciójává volna degradálható (ahogyan Hegel és azóta mások is tették). 5. Isten szentségi önkötése a történelmi kinyilatkoztatásban Gondolatmenetünk abból indult ki, hogy Isten a teremtett világban, a teremtett emberrel csak szentségi módon tud találkozni, látható jelek és szavak által, de mégis elrejtve. Tettei és szavai, jelei tehát szentségi módon (rejtetten, mégis valóságosan) hordozzák az ő jelenlétét. így teszik lehetővé találkozását az emberrel, 31 VASS, G., Understanding Karl Rahner III. A Pattern of Doctrines 1, Sheed and Ward, London 1996, 110. 32 \/itis myst 24,3 (VIII 189ab), idézi BALTHASAR, Herrlichkeit II., 329. 33 BALTHASAR, Herrlichkeit II., 330.
