Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)

Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság

154 Kruppa Tamás suit jónak örül, mely ürességét igazán betölti.16 A jóság, a szeretet, a rend, szá­munkra általában olyan természetes, hogy sajnálatos módon észre sem vesszük, amikor ezeknek megfelelően mennek a dolgaink. A rossz viszont tolakodó és szemet szúr, éppen azért, mert idegen tőlünk. Ebből fakad titokzatosnak tűnő megjelenése is. A bűn szabályai szerint létező világ azonban hosszútávon tartha­tatlan és illuzórikus, ahogy a buddhisták mondják: maya. Kár, hogy őket ez a fel­ismerés arra a téves következtetésre vezeti, hogy a véges létezők egész minket kö­rülvevő és érzékelhető világát az illúzió kategóriájába sorolják.17 18 Simone Weil az emberi „személy” szentségét és sérthetetlenségét hirdető perszonalista filozófiával szemben állítja, hogy „él a gyerekkor kezdetétől, a böl­csőtől a sírig valami az emberi szív mélyén, ami minden elkövetett és elszenve­dett bún, s megtapasztalt és megrögzött rossz ellenére változatlanul elvárja, hogy jót tegyenek vele és ne rosszat. És ez az a valami, ami mindenek felett szent min­den egyes emberben. (...) Az, ami szent, távolról sem a személyünk, hanem épp az, ami emberi lényünkben személytelen (.. .)Te nem érdekelsz engem. Olyan be­széd ez, amit senki ember nem intézhet egy másik emberhez anélkül, hogy ke­gyetlenséget ne követne el ellene, és sebet ne ejtene az igazságon. — A te szemé­lyed nem érdekel engem. Ez a kifejezés viszont helyet kaphat két közeli barát he­ves szóváltásában, anélkül, hogy megsértené azt, ami barátságukban a legérzéke­nyebb. Hasonlóképp egyes esetekben joggal mondhatjuk: Az én személyem itt nem számit, de azt nem, hogy: Én nem számítok.” 111 16 Jálics Ferenc SJ népszerű keresztény imaiskolájában szintén evangéliumi meggyőződésnek neve­zi azt a tapasztalatot, hogy „a bennünk lévő ellentétek és lázadásunk létünknek nem legmé­lyebb gyökere, mert alatta az istenszeretet igazi egészséges magva van elrejtve. (...) A keresz­tény ember tudja, hogy az ember gyökerében jó. Az Isten az embert szeretette teremtette; ha vannak romboló hajlamai, azok egy közbeeső zónában foglalnak helyet. Ha felszínre hagyjuk őket jönni, lassan eloszlanak, és akkor sokkal mélyebbről feltör az igazi szeretet.” Felidézi a szerző Szent Ágoston Vallomásait is: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned Istenünk!” in JÁLICS, F., Tanuljunk imádkozni, Kecskemét 41999, 43-44. 1 Vö. O’DONNELL, J., Ham Urs von Balthasar, in szerk. DAVIES, B., Outstanding Christian Thinkers, London 1992, llköv. 18 WEIL, S., Kegyelem és nehétçhedés (ford. Pilinszky János), in szerk. LUKÁCS, L., XX. s^á^adi keressç tény gondolkodók 6., Budapest, 1994. 28-31. A szövegben előforduló „személytelen” kifejezés kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a már korábban idézett John Karmiris is megkülönbözteti az ember „Isten képére” való teremtettségét az ő „Isten hasonlatosságára” való teremtettségé- től. Az elsőről az egyházatyákat idézve állítja, hogy' azt mint változhatatlan örökséget a termé­szetünkkel együtt kapjuk, míg a másodikat az Istenhez való hasonlóságot személyes intenció­ja, viselkedése, élethez és halálhoz, Istenhez és a felebaráthoz való viszonyulásunk aktuális és praktikus megélése által írhatjuk le. Csak az örülhet úgy az életnek, mint az Isten, aki úgy is él, mint az Isten. Vö. KARMIRIS, A Synopsis of the Dogmathic Theology of the Orthodox Catholic Church, 29köv; vö. LOSSKY, V, In the Image and Ukeness of God\ Crestwood, New York 1985, 125köv. Teljesen egy'bevág ez azzal a katolikus tanítással, miszerint mint teremtmény az ember is Isten dicsőségére van teremtve, ezért teremtett léténél fogva (objektíve) mindenképp az Is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom