Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kruppa Tamás: Eredeti bűn és eredendő ártatlanság
Kruppa Tamás 155 Figyeljük csak meg: a szeretet tetteiben a személyesség és személytelenség iránya alapvetően ellentétes, mint a bűnében. Aki szeret, az ugyanis nem keresi a maga javát, hanem kenyérré, igaz szóvá, segítő kézzé vagy védelmező pajzzsá, egyszóval a másik személy boldogsága és üdvössége „eszközévé” teszi magát. Ezzel ellentétben a bűn tolakodóan és ellentétes előjellel személyes, csakis a saját, „személyes” haszna érdekli, és ennek megfelelően másokat tekint saját előb- brejutása személytelen eszközének. A bűn — eszerint — mindig személyfüggő (vö. ön-ző), ami sajátosan liberális gondolkodásmódjával úgy véli, hogy neki joga van azt tenni, amit akar.19 A jóság és a szeretet ezzel szemben alázatos és észrevétlen, akárcsak Isten Lelke, akiről nem tudni honnan jő és hová megy.20 Bizonyára nem véletlen, hogy éppen a Szentlélek nekünk-ajándékozásával áradt ki a szívünkbe az Isten „személyes” szeretete (vö. Róm 5,5).21 A szeretet eme személytelenségére valamint az önzés és a bűn hamis személyességére utal a mi Urunk is, amikor azt mondja: „ Amit egynek e legkisebbek közül tettetek nekem tettétek.” Vagyis azokat a névteleneket, akiket a világ talán sehol sem jegyez, de jócselekedeteik miatt be vannak írva az élet könyvébe, nevükön szólítják majd (vö. Mt 25,37-39; Lk 13,26-29). ten dicsősége. Azonban mert természeténél fogva valódi értelmet és szabad akaratot kapott Istentől, csak akkor lehet egész valóságánál fogva (formálisan is) Teremtője dicsősége, ha fölismeri, hogy az, amihez Isten szabja tetteit, olyan egyetemes és kiváló törvény, amelynek nincs semmilyen más alternatívája. Miután ezt belátta, majd akaratával és konkrét életvitelével is ennek megfelelően létezik, akkor dicsőíti objektíve és formálisan is az Istent. Az ilyen ember egész személyes és személytelen valóságában, illetve képmási és hasonlatossági voltában is Isten dicsősége. Vö. FILA, B., Teremtő és teremtménye, Budapest 1990, 155. 19 Meg kell itt jegyeznünk, hogy minden diktatúra, és minden olyan eljárás, amely nemi, faji, vagy vallási hovatartozása miatt jogot formál arra, hogy a másik emberrel szemben gádástalanul azt tegyen, amit csak akar, ugyanennek a hamis liberalizmusnak a logikáját követi, amit Krisztus a maga eljövetelével minden formájában eltörölt a hozzá tartozók körében. Vö. „nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus jézusban” (Gál 3,28). 20 Talán éppen ez az oka, hogy sok tévtanító az igaz hittel ellentétben csupán személytelen erőnek véli a Szendéiket. Vö. HILBF.RATH, B. J., Pneumatológia in szerk. SCHNEIDER, A dogmatika kézikönyve 1, 478, 502köv. 518köv; vö. VANYÓ, L., As; ókeresztény kor dogmatörténete Kr. a. 325- től 28 2-ig, Budapest 1988, 31, 33kk. 21 Karl Rahner „anonim kereszténység” fogalmát többek között Hans Urs von Balthasar is bírálta, mégpedig azért, mert szerinte a keresztény vértanúi lelkidet mindig személyesen áll elő, és élete kockáztatása árán is megvallja Krisztust, ezért lényege szerint sohasem lehet névtelen. Vö. BALTHASAR, Creator Spirit, in Explorataion in Theology III, Ignatius Press, San Francisco 1993. (eredeti cím: Spiritus Creator, in Skipyen pur Theologie III), Einsiedeln, 1967.) 106; vö.: BALTHASAR, Theo-drama. 'Theological Dramatic Theory 3 ill. Dramatis Personae: The Person in Christ, in Theodramatik 11/2, San Francisco 1992, 456. ALBUS, M., Spellem és tűz Beszélgetés a 20. éves H.U. von Balthasarral, in HerderKorrespondenzIfiOl6/'2) magyar fordítása in SZABÓ, F., Hans Urs von Balthasar. Válogatás a teológus műveiből, in Mai írók és gondolkodók 3, Róma 1989, 88.
