Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kránitz Mihály: Mária portréja Szent Pálnál és a Márk-evangéliumban
140 Kránitz Mihály nem követte Jézust „kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig”, mert nem ismerte a húsvét előtti Jézust. O a Feltámadottal találkozott, mely döntően meghatározta további életét.10 Beszámol arról is, hogy evangéliumát kinyilatkoztatásból, közvetlenül Istentől kapta.11 Más szövegek pedig azt mutatják, hogy Pál apostol messzemenően függ a hagyománytól. Bizonyos általa használt szavak a rabbinikus hagyományra utalnak, a kapott és átadott evangélium pedig Jézusnak az írások szerinti halálára és feltámadására.12 Pál maga beszéli el, hogy találkozott Péterrel (és más apostollal is) és nála maradt tizenöt napig, mely ennek a hagyománynak az átadását és átvételét is jelenthette.13 Mivel Pál leveleiben az arám Abba (atya) kifejezést is használja, s ezzel a legősibb evangéliumi hagyományokhoz nyúl vissza, feltehetjük a kérdést,14 hogy ezzel párhuzamosan miért ne tájékozódott volna a Jézus születése körüli eseményekről, személyekről, beleértve Máriát is? Szent Pál Máriára vonatkozó látszólagos hallgatásából az alapos elemzés meglepő eredményeket mutat fel. Mivel Mária szerepe elválaszthatatlan a názáreti Jézusétól, ezért most azokat a helyeket vizsgáljuk meg, amelyek Isten Fiának átszállásáról, alázatáról, kiüresedéséről, Dávid családjából való leszármazásáról és a gonosztevőkéhez hasonló kerszthaláláról szólnak. Prepauiinus szövegek Jézus születéséről Szent Pál a Filippi levél 2,6-11-ben a szövegkritika egyöntetű véleménye szerint az első keresztény közösségek liturgikus himnuszát veszi elő. Ez a szöveg teológiailag összefoglalja Jé^us útját, kezdve isteni állapotától egészen a dicsőségbe 10 Vő. ApCsel 9,3-5. 11 Vö. Gál 1,11-12: „Biztosítalak benneteket testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.” 12 Vö. Pál apostol utalásai zsidó gyökereire: ApCsel 22,3: „Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Qeruzsálem), s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak”; ApCsel 26,4-5: „Életem kora ifjúságomtól fogva népem körében, Jeruzsálemben folyt, ismeretes minden zsidó előtt. Régtől fogva ismernek, s ha akarnák tanúsítani is tudnák, hogy' vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.”; 2Kor 11,22: „Zsidók? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is”; Gál 1,14: „A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományainak”; Fii 3,6: „A törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam.” Pál apostol utalása a keresztény hagyomány átvételére: lKor 15,3: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam.” 13 Vö. Gál 1,18: „Fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét” lásd még Gál 2,9: „Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopokat tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem.” 14 Vö. art. pere, in \/ocabulain des épîtres de Paul (Cahiers Évangile) 88, Cerf, Paris 1994, 51-52.
