Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kránitz Mihály: Mária portréja Szent Pálnál és a Márk-evangéliumban
Kránitz Mihály 141 való emelkedéséig, áthaladva az emberi létállapoton a kereszt kiüresedéséig. A Fii 2,7-ben szerepel a kiiiresítette magát (heauton ekenószen) és a hasonló lett (genom- enosz) <r/y emberekbe% kifejezés. A ginomah. lehet „valamivé lenni”-, „valamivé válni”-val fordítani, de az elsődleges jelentése a születni. Jézus tehát, a többi emberhez hasonlóan született, másképp szólva: „úgy, mint a többi ember.” Ez mintha kizárná a szűzi foganást, mely végül is nem „olyan”, mint a többi. Más szen- tírásmagyarázók a hasonlóságra teszik a hangsúlyt. A homoióma nem azonosságot vagy egyenlőséget jelent, s ezzel úgy látják, hogy Pál a szűzi foganásra gondol, mint például a Római levél 8,3-ban: „Isten elküldte Fiát a bűnös testhez hasonló alakban.” Mindkét megközelítés „túl sokat” állít. Nem lehet még Páltól megkövetelni, hogy — ő, aki végül is megalkotja a teológiai nyelvet — a későbbi korok precíz fogalmaival fejezze ki Krisztus misztériumát. De hogyan lehet az egyetlen „hasonlóság” szóra történt utalással egy olyan hallatlan valóságot alapozni, mint a szűzi foganás. A veszély itt az, hogy a páli szövegekben bevezetjük azokat a gondolatokat, melyek csak később kerülnek kifejtésre. Pál hitvallása, melyet valószínűleg az antióchiai közösségben hallott először, bennfoglaltan utal Jézus születésére, vagyis ezáltal egy anyától, Máriától való születésre. „Test szerint Dávid nemzetségéből született” Egy másik sokszor idézett szöveg a Róm 1,3-4. A levél elején hitvallásszerű kijelentést tesz, elsődleges fontosságú kérügmatikus formulát használva. Isten evangéliuma, amit hirdet — mondja -, az ő Fiára vonatkozik, aki „test szerint Dávid nemzetségéből (magjából) született, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult, Jézus Krisztus, a mi Urunk.” Pál itt a dávidi testi leszármazás ellenére sem beszél Máriáról. Mindazonáltal a „mag” utal a Teremtés könyve 12,7-re: „Ezt a földet utódaidnak (magodnak) adom”; és a Zsoltár 89,5-re: „Trónodat (magodat) minden nemzedékre megszilárdítom”. Ezeket a kijelentéseket nem lehet érvként felhozni a szűzi foganás ellen, az azonban igaz, hogy a Lukács-evangélium 1,35 megismétli a Róm 1,4 három témáját a Lélek, a hatalom és az istenfiúság vonatkozásában, hogy a szűzi születést kifejtse.15 Ám a Pál által felhasznált hagyomány és maga Pál sem céloz itt a szűzi foganásra, mivel itt a többi páli íráshoz hasonlóan a feltámadás-krisz- tológia jelenik meg. 15 Vö. Lk 1,35: „A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.”
