Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban
se a választott nép történelme fölött a kereszt eseményben bizonykodik végérvényes éllel. Jahve ítélete a népek fölött az ő Fölkentjének szenvedésében és halálában ment végbe. Itt a történelem dramatikája a végsőkig fokozott, kíméletlenül kiderült a jóság kiszolgáltatottsága a világban.69 A kereszt látványában eldől a világhoz való viszonyunk. Az erkölcsteológiai reflexiónak nem szabad ezt a radikalizá- lást a maga problematikáját illetően elkerülni. A kereszt eseménye leleplezi minden harmonizáló gondolkodás igyekezetét. Jézus üzenete szemben áll minden történelmen belüli humanista jóléti várakozással. Hiszen a teológiai gondolkodás történelmében a döntő és mindent megfordító áttörés a kereszt és a feltámadás eseményében történt. A keresztény antropológiának ezért a kereszt és a feltámadás eseményébe kell illeszkednie, és ezt kell követnie a keresztény erkölcsi cselekvésnek is a teonóm autonómiában. A keresztények történelme úgy krisztofánia, ahogy Izrael története teofánia volt. Ez sürgeti a szellem kompetenciáját, hogy az idők jeleit úgy ragadja meg, hogy azoknak legyen visszautaltságuk a húsvéti misztérium etikai jelentőségére. Ilyen értelemben a keresztény elviselheti az igazságtalanságot, lemondhat a jogos jogáról, ha az a kiengesztelődést és a jobb életet szolgálja. Jézus igehirdetése közben örömhíre gyakorlati lefordíthatóságá- nak nem szentel figyelmet. De a gyakorlatiasság kérdése az intellektuális becsületesség parancsa. Egy olyan erkölcsi kötelesség, ami címzettje ereje mellett figyelmetlenül elcéloz, az csak rezignációban vagy cinizmusban végződhet; egyszerre jele a megformáló talán fáradtságosán rejtegetett felelőtlenségének. Ennek a bizonyságpróbának már az első közösségek ki voltak téve. Nekik nem csak a földi életükre kellett lefordítani az örömhírt, amire a parúzia késése kényszeríttette őket, hanem egyszerre feladatuk volt az is, hogy a keresztény életvilág határait nyitva tartsák: nem volt szabad keletkeznie egy „különleges ethosznak", egy purista belkultúrának, valamint feladatuk volt az ellenséges világnak rendületlen bizonyságot mutatni. A „Krisztusbani-lét" kifejezésben feltárul az őskeresztény igehirdetés mintája és a hívők önfelfogásának pregnáns összefoglalása. Az 69 A háttérben a korabeli teológiának fájdalmasan rá kell jönnie: Jézus üdvüzenete politika feletti, a hatalomnélküliség öltözékében lépett fel. A prófétai víziók az igazságosság és béke országáról a szenvedő és megfeszített Szolgában teljesednek be, ő a béke fejedelme. 44