Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

mértéket, nem egy szisztéma, hanem egy személy van velünk szemben.

A szigorú krisztocentrikusság nem képes a normatív etikát pótolni, és nem is akarja. Ezért nem lehet szó az evangélium antinomisz- tikus tendenciájáról sem. Sokkal inkább az ószövetségi Tóra maradandó érvényessége lett nyomatékosan megerősítve. A reformátori etikában olykor fellépő, a törvény és az evangélium ágostoni szellemből táplálkozó szembeállítását pontosabban szemügyre kell venni. Krisztusban a törvény teljesítésének egy eddig ismeretlen mélysége tárult fel. Figyelembe kell venni, hogy az ószövetségi gondolkodásban a törvény jele és biztosítéka volt Jahve hűségének választott népéhez. A törvény teológiája ráutalt az alapjául szolgáló történelemteológiának. Jahve vezeti népét a bonyodalmakon és katasztrófákon keresztül az eszkatológiai beteljesedés felé. A történelem az istenfélő zsidók számára teofánia.60 Az empirikus események Jahve jóságos gondviselésére vonatkozóan lesznek megfejtve. A törvény nem redukálódik az etikai parancsok és tilalmak kódexére, amit járulékosan Jahve tekintélyével kell nézni. A jó élet rendjét mutatja be. Az olyan boldogság elképzelése vezeti, ami az Isten útjai fölötti, lényegre törő, bölcs gondolkodásból ered. Egyrészt a törvény hatékony emlékezés az egyiptomi rabságból való megszabadításra. Másrészt a törvény visszatükrözi Jahve bölcs teremtésének rendjét. Aki a törvény szerint alakítja életét, az a kozmosz által hordozottnak tudja magát (Sir 24,23). Amint Isten történelem fölötti gondviselése a törvényben és annak követésében manifesztálódik, úgy mindez a Jézus-eseményben teljesül be: Jézusban Isten végérvényesen belenyúl a történelembe, a teofánia átváltozik krisztofániává.61

Jézus üzenetének botránya a maga csúcspontját az antitézisekben éri el. Kompromisszum nélküli döntést vár el Jézus tanítványaitól. Sőt, itt többről van szó: krisztológiai antropológiáról, mert az antité- zisek igénye túlnyúlik a tanítványi körön, benne az emberségesség a maga legmagasabb lehetőségeivel konfrontálódik. Egy ember- ségesség-ethosz a maga beteljesült formájában van előterjesztve. Az exegetikus irodalomban olykor megkülönböztetést találni a primer és a szekunder antitézisek között62; ez hasznos az erkölcsteológus kér60 Kiv 3,4; 24,16; Mt 17,1-13

61 DEMMER, K., Fundamentale Theologie des Ethischen, 54.

62 A primer antitéziseknek jézusi eredetet tulajdonítanak.

39