Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

déseihez.63 Minden antitézis először utal az ószövetségi ethoszra, majd ennek lesz ellenszegezve a keresztény üzenet újdonsága, ami Jézus levezethetetlen tekintélyében alapozódik, amivel a Mennyei Atyja akaratát hirdeti. Ha az újszövetségi ethosz elcserélhetetlen sajátosságáról beszélünk, akkor itt van az a hely, ahol annak csúcsát meg lehet ragadni. Döntő az isteni akarat kazuisztikus kiélezésétől való elfordulás, és odafordulás az erkölcsi belátás és praxis eredeti tisztaságához, inkább mértékadó a teológiai igény. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a törvény tartalmi határait Jézus nem rombolja le, a törvény megkérdőjelezéséről szó sincs: inkább azok csúcspontjait mutatja be. Elfordul a külső cselekvés formalitásától, ahol csak a betűvel való egyezés számított, így hallgatólagosan csak egy minimális, a törvényt éppen megtartó erkölcsi hozzáállás alakult ki. Egy ilyen gondolkodás a törvény csúcsértelme mellé céloz, hiszen Jahve az ember osztatlan szívét követeli. A külső cselekvés a belső érzület következménye, ami nem osztható meg. Ebben a háttérben érthető Jézus kritikája, amivel a lényegre, a belső érzületre helyezi a hangsúlyt. A törvény ugyanakkor kell, szükség van a konkrét megoldások bátorságára az elkerülhetetlen határok meghúzásához. De nem a törvényé az utolsó szó. A törvény szolgálatában áll a feltétlen kiengesztelődésnek. A jog a keresztények kezében átváltozik a béke és kiengesztelődés jogává.

Az etikai gondolkodás dramatikája a szekunder antitézisekben éri el a maga csúcspontját. Ezek már a közösség interpretációi, de ezek is előrenyomulnak Jézus üzenetének és küldetésének az értelmi közepébe: a krisztológia kifejleszti a maga morális implikációját. Az uralkodó gondolkodásmód szerint a törvény megtartása egy gáthoz hasonló, ami ellenáll a gonosz rohamainak, megvéd. Ebben a képben megjelenik a törvény egész problematikája: jóllehet a törvény a gonoszt elhatárolja mint védőgát, de nem tépi ki annak gyökereit. A gyökereiben való gyógyítás nem következik be, a határokon való szenvedés csak annál inkább nyomasztóan érezhető. Ide illeszkednek a szekunder antitézisek: kíméletlenül a nyílt sebre helyezi ujját. Azért képes másfajta viselkedést bemutatni, mert a törvény egzisztenciális

63 MERKLEIN, H., Die Antithesen der Bergperdigt nach der Intention Jesu, in Gesetz und Freiheit, szerk. REIKERSTORFER, J., Herder, Freiburg-Wien 1997. A primerhez tartozik az 1,2,4,a szekunderhez a 3,5.

40