Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

Az újszövetségi levelek magától értetődőként előfeltételeznek a pogányoknál is egy egyetemes erkölcsi ítélő-kompetenciát. Még nincs szó erkölcsük helyességéről, világosságáról, és mélységéről, hiszen náluk mindenütt árnyékokkal és megtörtséggel találkozik az ember. Aláhúzni itt csak a minden ember moralitásra való alapvető képességét kell, különben a keresztény üzenet a maga lehetőségi feltételétől fosztja meg magát. Épp ezért az írásokhoz nem szabad valótlan elvárásokat rendelni: egy kidolgozott természetjogi tanítás sehol sincs felmutatva a Bibliában, legjobb esetben is csak utalások találhatók, amik a szisztematikusoknak az irányt mutatják, de ez elég. A kor erkölcsi gondolkodási színvonala, különösen a sztoikusoknál, a bibliai szerzők igényeit elősegítették. A sztoikus gondolkodás gerincét a személy lerombolhatatlan méltóságának alapelve képezte, ez tette lehetővé a hívők számára a hídverést és ezzel a sajátos értékrendszer és antropológiai választások beágyazódását az uralkodó kultúrába.56 így a Bibliában igazából az erkölcsteológiai rendszerezésnek egy toposza, mintája keletkezett, ami aztán később a Tanítóhivatal dokumentumaiban lecsapódik: azaz az útitársasság fogalma, ami Isten népét és az egész emberiséget összeköti. Van egy közös kincs az erkölcsi belátásban, amiért aztán a felelősséget is közösen kell viselni.57 A természetjogi érvelésben ez ma is programmszerű: erős identitás a saját gondolkodásban és kommunikábilis odalépés minden jóakaratú emberhez.

3.3. A krisztológiai antropológia

Az ember természete a legteljesebben Krisztusban ragyogott fel. Az erkölcsteológia „ünnepe" Krisztus tábor-hegyi színeváltozása, amikor is emberi természetén átragyogott isteni természete. A keresztények számára a cselekvés törvénye maga Jézus Krisztus, ennél találóbban a keresztény ethoszt nem lehet megragadni. A cselekvésnek válaszkaraktere van, ez egy megszabadító üdv-találkozásba van beleágyazva, ami az Egyház élő emlékezésében terjed tovább minden időkre. Egy konkrét történelmi személy, és nem egy absztrakt, történelem fölötti princípium áll a középpontban. Ezt fontos hangsúlyozni a pusztán szisztematikus kísérletek ellen.58 A Krisztus-centrikus56 SENECA, „Homo homini res sacra"

57 GS 16, FR 72.

58 Ennek a gondolkodásnak elkötelezett WEBER, H., Általános erkölcsteológia, SZÍT. Bp. 2001, 154.; ROTTER, H., Zur moraltheologischen Methode, in Grundlagen und Probleme der heutigen Moral théologie, szerk. ERNST, W., 26-40.

37