Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

fenn kell tartani. Az alapvető előítélet-nélküliség megkövetelt, és ami ezt lehetővé teszi, az a történelmileg képződött határok átlépése.

Ez az átlépés a természetjogi gondolkodásmód ismertetőjegye. Aki természetjogilag érvel és gondolkodik, az a minden oldalról való megegyezést célozza meg. Aki ezt egy totalizáló ész-egységesítés módján gondolja el, félreérti a keresztény természetjogi tanítás csúcsértelmét. A hit feladata, hogy minden hegemonikus törekvést lefegyverezzen. Egy logikai elsőbbsége van a kontextus-érzékeny észnek a hittel szemben, különben a hit elfogadása, mint erkölcsi kötelesség elfogadása egyáltalán nem lenne felismerhető.39 De ez egyáltalán nem zárja ki a hit hatástörténetét az észre: a hit felhatalmaz a helyes keresésre, a helyes kérdezésre abban a plurális világban, ahol csak fáradtsággal lehet az egységes struktúrákat és átjárókat felfedezni.40 Mindig kettős lépés szükséges: a mindenkori valóság, életvilág racionális megvilágítása és a hitből való önmegértés - ezek megkövetelik és átjárják egymást. Aki természetjogilag gondolkodik, nyitva hagyja az átjárókat, hogy a közös dolgokat felfedezze és azokat mint hídpilléreket kiépítse - ez a vezérigénye. Ilyen értelemben a természetjogi gondolkodás, mint egy reflexiós program, ami csak azért tud értelmesnek megjelenni, mert már minden gondolkodói erőfeszítés előtt előzetesen van közös bázis, amihez ez hozzákötődik.41 Ez a mindennapi életben is kiderül, nem csak a könnyen általánosítható legfelsőbb princípiumok szintjén. A természetjogi hídverés, túl minden fellengzős szózaton, többnyire szerény, a mindennapi ethosz megélt bázisán megy végbe.

A természetjog az erkölcsteológusok kezében ráutalt ekklezioló- giai előírásokra. Ha az Egyház mint az embernek Istennel való, csakúgy mint az emberiségnek Istennel való egysége szentségeként érti önmagát, akkor ebben egy teológiailag nélkülözhetetlen buzdítás van, ami a természetjogi érvelésnek sajátos dinamikát ad. Az univerzális konszenzus semmi esetre sem eleve adottság, hanem az a természetjogi tanítók célja; és ehhez vannak csatlakozási pontok.42 Fon39 SCHÜLLER, B., Naturrecht und Naturgesetz, in Grundlagen und Probleme der heutigen Moraltheologie, szerk. ERNST, W., Würzburg 1989, 61-74.

40 FURGER, F., Natur und Kultur - die sozialethische Perspektive, in Natur in ethischen Argument (Studien zur theologischen Ethik 31), szerk. FRALING, B., Universitätsverlag, Freiburg 1990. 87-104.

41 SCHOCKENHOFF, E., Naturrecht und Menschenwürde, 83-92.

42 VS 53.

31