Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban
piummal, hanem egy ígérettel. Erre vonatkozóan kell újra és újra a gondolkodói eszközöket és teljesítményeket megvizsgálni.36 A feladat minden időben ugyanaz: a hit gondolkodási igényét minden jóakaratú ember számára úgy föltárni, hogy az az ő cselekvése számára lényeges, meghatározó legyen. A mindenkori különböző kérdezési-feltételeket fel kell kutatni és úgy kidolgozni, hogy a keresztény üzenet minden erkölcsi implikációját napvilágra hozza. A természetjogról szóló tanítást ezért az elsők között kellett megkeresztelni. A természetjogi gondolkodás szerint minden ember ugyanazon természettel rendelkezik, tehát természetéből fakadóan ugyanazon erkölcsi szabályok vonatkoznak rá. Nincs kétféle emberi természet, tehát nincs kétféle erkölcs sem. A kereszténység a kinyilatkoztatás fényében hiszi, hogy az antropológia a krisztológiában teljesedett be, azaz az emberi természet teljessége, az igaz emberi természet Krisztusban ragyogott fel nekünk, és ez nem csak a keresztények, nem csak egy vallás erkölcse számára fontos, hanem minden ember számára is. Ebben az előfeltevésben jelentkezik a természetjogi érvelésben egy immanens feszültség, aminek következetesen meg is kell maradnia. Az egyik oldalon áll az erős identitás, ami a hitnek az erkölcsi észre gyakorolt közvetlen hatástörténetéből ered, a másik oldalon egy szándékolt univerzalizmus, ami minden jóakaratú emberhez fordul és őt egyenjogú partnerként az erkölcsi kommunikációba bevonja.37 A természetjogi érvelésnek ezért úgy kell lefolynia, hogy mindenki alapvetően megszólítható legyen, anélkül, hogy a saját identitása árába kerülne. Az erkölcsteológus igazi egyháziassága tétetik itt próbára: Az Egyháznak, mint az emberiség egysége princípiumának, nem szabad (egy zárt rendszer elképzelésétől űzve) egy zárt gondolkodás mentalitását megkövetelnie, és ez igaz az erkölcsteológiára is.38 A természetjogi gondolkodást ettől a kísérlettől meg kell óvni és az idegennel való gyógyító súrlódást, mint állandó kihívást, 36 FR 68: a gondolkodás erejét a végsőkig be kell vetni, 73: az észt meg kell sarkantyúzni a kutatásra, 76: a hit nem pótolja az észt, csak ösztönzi, 84: a valóság lényege az ész által fedeztetik fel. 37 Az erős identitást nem úgy kell érteni, mintha a hit egy jól összerakott és önmagában koherens erkölcsi rendszert bocsátana ki magából, hanem olyannak bizonyul, mint erkölcsi csúcsbelátás, ami mögé már nem lehet menni. 38 LG 1. 30
