Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 2. A filozófia igénye
előfordulhat, hogy a kisebbség jobb pozícióban van ahhoz, hogy a tévedést felismerjük és korrigáljuk. A véleménykülönbséghez való jog tehát a remény eleme tekintettel arra az állandóan fenyegető veszélyre, hogy az erősebb joga és nem az erősebb jog érvényesül. Egy differenciálatlan ráhagyatkozás a konszenzusra ezért totalitarizmust okozhat, ahol alapjaiban a diskurzus-etika céljai lennének az okok az árulásra. Végül nem nézhetünk át afelett sem, hogy az igazság érvényessége nem kötődik a taktikusan kéznéllevő érvelési kompetenciához. Az érvényesség és az érvelés között olykor időbeli távolság tátong. A mindenki által elfogadható érv olykor késedelemmel éri utol az erkölcsi belátást, és tapasztalataink szerint ez a feszültség már így is marad minden időben. A transzcendentális atematikus tartalmiság azért fontos, mert a diskurzus-etikusok is vehemensen hermeneutikusnak tartják magukat, amihez a nyelvanalitika szolgáltatja a megfelelő matériát. Le kell szögeznünk, ha nincs transzcendentális atematikus tartalom, akkor a hermeneutika mindig csak értelmez, és igazából eltűnik igazság; önmagát, a változást, a relativizálást teszi igazsággá. Transzcendentális tartalom nélkül a hermeneutika vak. Az erkölcsteológus számára a hermeneutika azért ismerős, mert tud az értékfogalmak, és azok normatív lecsapódásainak történelemi alávetettségéről. A tradíciók a maguk szembetűnő idegenségében minden korhoz szeretnének újra közel kerülni, szeretnék a maguk el- múlhatatlan kincseit feltárni. A tradíció nem egy egyszer és mindenkorra lezárt anyag. Minden generáció aktívan belelép, dolgozik rajta és tovább viszi előre. Az embernek meg kell bizonyosodnia a saját történelméről, ha a jelennek és a jövőnek meg akar felelni. Egy állandó tisztulási folyamatot jelent ez: kivágják azt, ami nem ígér fennmaradást, nem az életet, az igazságot segíti, és helyére új, eddig ismeretlen kerül. Ami a felszínes pillantás számára változatlannak mutatja magát, az a valóságban mégiscsak egy lassú, olykor észrevétlen változásnak van alávetve. A tradíció egy hatástörténetet gyakorol a felnövekvő generációkra.32 Amennyiben ezt a követelményt az erkölcsteológia elfogadja, hermeneutikus tudománynak kell neveznünk. 32 DEMMER, K., Sittlich handeln aus Verstehen. Strukturen hermeneutisch orientierter Fundamentalmoral, Patmos Verlag, Düsseldorf 1980, 15-50. 26
