Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 2. A filozófia igénye

A hermeneutika eredeti értelmében a történelmi megértés művészete. Mint tudományos metódus a múlt „szövegeit" értelmezi szakszerűen az általánosan elfogadott interpretációs szabályok alkalmazásával. Az idő árkait áthidalja, és a múlt idegenségét a jelen bizalmasságába igyekszik vonni. A fordítás a feladata. Ebben fontos egy szöveg megértéséhez a szerzővel való dialógus. A kijelentés okát, szándékát keresi, miközben minden döntési előfeltételt megvizsgál. Ehhez a szöveget a maga kontextusába, a maga életvilágába kell helyezni. Itt nem csak a szociális és kulturális háttérre gondolunk, hanem az előtörténet is izgatja a hermeneutikus érdeklődését. Ez mindenekelőtt csak az első szakasza a munkának, és ráadásul nem is a döntő. A hermeneutika sokkal inkább azt a mélységet akarja elérni, ahol a szerző saját előfeltételei vannak. Ehhez a megfelelő irodalmi műfajt, nyelvtani formát kell megtalálni, hogy sikerüljön a kijelentés szándékához visszanyúlni. Mindez együtt a hermeneutika feladata, hogy a szerzőnek és hatásának eredetiségét sikerüljön a jelenbe hozni.

A hermeneutika nem csak az izolált szövegek megértésére törekszik, átfogja egyszerre annak hatástörténetét is. A tradíció valóban egy kritikus-teremtő folyamat: az eredeti célt, szándékot igyekszik a mindig újabb követelményeknek megfelelően tovább fejleszteni. Elégtelen az a hermeneutika, ami csak módszernek, metódusnak érti magát, mert az igazából a történelmi megértés teóriája (H.G. Gada- mer). Hogyan lehet az abszolútot a történelemben megragadni? A cél az így értelmezett hermeneutikában nem az, hogy az igazságot rela- tivizáljuk, hanem a kritikus felfedezése minden jogtalan abszolutizálásnak. A történelemnek megfelelő abszolútot kell megtalálni. A hermeneutikus folyamatnak így egy felszabadító jellege rajzolódik ki: képessé tesz a tradíció kritikájára egy jobb jövőt akarva. A hermeneutika a tradíció rekonstrukciójába az átfogóan sikeres emberi élet célját viszi bele. A szellemtörténet így válik a saját maga korrektúrájának történésévé.

Az erkölcsteológia számára ezek a „szövegek" a cselekvési normákat jelentik. Ezek már egy elért állandók, ugyanakkor megterheltek saját tradíciójuk ambivalens súlyával. Az erkölcsteológia, mint hermeneutikus tudomány, keresi a normák eredetét. Mi azoknak az eredeti kontextusa, és mi a hatástörténetük? Itt sem csak a külső feltételeket kell tekintetbe venni az erkölcsi belátáshoz, hanem a megismerő szubjektum gondolkodásának előfeltételeit. A cél a normák tel27