Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa

kell használnia, ami tud a végső célról14, ami képes a kultúrák sokféleségében a puszta hasznosságot felülmúló célra vezérelni az egyént és a társadalmakat. Isten Igéje kinyilatkoztatja az ember végső célját, és a világban végzett tevékenységének egyetemes értelmet ad. Ezért készteti Isten Igéje a filozófiát, hogy kutassa a természetes alapokat. A filozófiával felvértezett erkölcsteológia valóban hatékonyan közeledhet azokhoz a problémákhoz, ahol a legilletékesebb: az egyén, a család, a társadalom, a környezet problémáihoz.15

A tudományosság igénye egyrészt tehát a küldő, az Egyház felől is sürgetett, de a befogadó, az ember felől is jelentkezik. Az erkölcsteológus nem elégedhet meg a Szentírás erkölcsi kijelentéseinek pozitivisztikus ismételgetéseivel. Mára ugyanis nyilvánvaló vált, hogy az erkölcsteológia nem tud nélkülözni egy szigorú metafizikát, ha nem akar a valószerűtlenség vagy az intellektuális becstelenség16 gyanújába esni. Isten kinyilatkoztatott szava nem lóg a levegőben, amennyiben az Isten végleges szava az emberhez, akkor maradandóan rá van utalva az emberi megértés közegére. Isten kinyilatkoztatott szava nem nyílik meg közvetlenül az emberi értelem számára, hanem mindig is az emberi nyelv, valamint az ehhez kapcsolódó értelmezési előfeltevések által. Ezért a Szentírásnak való megfelelés igénye már eleve magába zárja a metafizikát. A materiális biblicizmus17 alapjaiban tagadná a kinyilatkozatás történetiségét. A történelmi szó lenne abszolutizálva, így pedig történelmietlenné téve. Amennyiben pedig az Isten szava az ember történelmébe belemerül, az emberi önmegtapasztalás közegén „megtörik".18 Ez a megtörtség a jelen összefüggésben nem jelent negatív megjelölést, mintha Isten „tiszta" szavát nem értenénk; sokkal inkább a kinyilatkoztatás kenotikus struktúráját az emberi megértés számára.

14 FR 81.

15 FR 98.

16 RAHNER, K., Intellektuelle Redlichkeit und christlicher Glaube, in Schriften zur Theologie, Einsideln-Zürich-Köln 1968. VII. 54-76.

17 RAHNER, K., A hit alapjai. Bevezetés a kereszténység fogantába, Bp. 1985, 30. „Óvakodnunk kell a puszta biblicizmustól. ... A filozófiát és a rendszeres teológiát gyakran másodlagos dolognak, utólagos felépítménynek, a biblikus teológia összefoglalásának tartják. Ha átvennénk az ilyen szemléletet, akkor a voltaképpeni lényegétől fosztanánk meg a hittudományi alapvetést."

18 DEMMER, K., Sein und Gebot. Die Bedeutsamkeit des transzendentalphilosophischen Denkansatzes in der Scholastik der Gegenwart für den formalen Aufriss der Fundamentalmoral, Schöningh, München 1971, 3.

17