Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa

és következtetéseiről. Az erős identitás nem természetadta ajándék, hanem egy állandó gondolkodói erőfeszítés eredménye. A saját identitás melletti vallomás, amennyiben folyamatosan merészkedik a korrektúrára való nyitottságra, a legjobb fegyver lehet a megértetés sikeréhez a saját határokon túl. Nem a közös minimum-etika vezethet előre a társadalmi pluralizmusban és a globalizációban, hanem a saját erkölcsi identitás kidolgozása és megélése. Ez az erkölcsteológiára úgy igaz, hogy saját tradícióját újra és újra körül kell járnia, és az ahhoz vezető bejáratot hívogatóvá kell tennie, nem szabad elállnia. A tradíció nem holt tömeg, kövülethez hasonlóan, hanem élő valóság, ami az életvilágok változásai közepette, a kornak megfelelő lefordításban is tovább él. A természetjogi gondolkodásra ez különösen igaz.

Az erkölcsteológust, mint teológus gondolkodót, rendszeresen kérdezik, neki is kérdeznie kell, csak úgy tud egy kritikus nyilvánosság előtt megállni. A tiszta etikai kategóriákban való szellemi mozgás igen csábító lehet, de nem felel meg az elvárt igénynek. O távolabbra céloz és csak akkor nyugszik meg, ha elérte azt a pontot, ahol az élettörténet sikeréről és kudarcáról végérvényesen dönteni lehet. Az erkölcsteológia csak egy olyan gondolkodási esemény lehet, ahol a hit Jézus Istenében áll és onnantól kezdve soha többé nincs békessége.4 Mit jelentenek a hit igazságai a világban való önfelfogás és cselekvés számára? A hit által felvilágosított erkölcsi ész nem határolódhat el egy „kevesek értette" szellemi világába, hanem az erős identitás követelménye éppen az, hogy érthetővé akarja tenni többletét, s a konfliktust nem kerüli. Bátorsággal áll a nyilvánosság elé és dolgozik a teológiai bizonyításon. Ezt a kitüntetést mint terhet akarja felvenni és hordozni. Épp ezért nehéz egy olyan társadalomban párbeszédet folytatni az emberről, az ember természetéről, a természetes erkölcsi törvényről, ahol az erkölcsi is demokratizálódik, azaz a konszenzus-etika uralkodik. Az erkölcsteológia ismeri a konszenzus-etika erősségeit és gyöngéit is.

A plurálisán megragadott társadalom intézményes kifejezése az annak megfelelő gondolkodási kultúrának. A demokratikusság, mint szellemi beállítottság, meghatározza, hogy hogyan lehet valami köve4 DEMMER, K., Gottes Anspruch denken: die Gottesfrage in der Moraltheologie, (Studien zur theologischen Etik 50), Universitätsverlag, Freiburg 1993, 21-24.

12