Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa

telmény a demokráciában: csak a diskurzus és konszenzus által. A jogszerűség számít a legfelsőbb parancsnak, s mindaz, ami nem felel meg ennek, vagy ami kérdezetlenül is tekintélyt akar gyakorolni, azt csak egy paternalisztikus tradíció relikviájának bélyegzik meg. Ami objektív igényként akar a lelkiismeret elé lépni, annak oda kell állnia a nyilvános dialógus elé is, a nyilvános kontroll fóruma elé is. Csak így látja biztosítottnak egy lehetséges társadalmi törés megakadályozását, ezért tartja az általánosan meggyőző konszenzust az erkölcs bázisának. Ami igaz, annak konszenzus-képesnek is kell lennie, és ehhez megfelelő eljárásmód a megkövetelt.5 A diskurzus-etikában fejlődik ki a „felvilágosodás" terve a maga teljes hatástörténetében. Minden beszélgetőpartner alapvető egyenlőségét biztosítani kell. Mindenkinek megvan a joga hozzá, hogy mindent kérdésessé tegyen, és a kötelessége, hogy önmagát is engedje kérdésessé tenni. Lényeges a premisszák összspektrumát feltárni, ami csak nyelv hermeneutikusan felelős körüljárásával történhet. Ennek lehetővé tevő háttereként egy ideális kommunikációs közösség ígérete áll, ami sem a kényszert, sem a véleménykülönbséget nem ismeri.

A konszenzuson való fáradozás nem előfeltételmentes, ráutalt egy felvilágosodott polgári társadalom gondolkodására, ahol mindenki képes a saját ereje szerint a társadalmi folyamatokban rá háruló ki- tüntetettséget és terhet elfogadni, ahol mindenki belátja, hogy aktív véleményformáló részesedése szükséges a történésekhez. Egy felsrófolt intellektuális és morális optimizmus félreismerhetetlen. A konszenzust megcélzó kommunikáció sikere az igazságosságtól és a toleranciától függ. Mindig van egy társadalmi és politikai elit, akik mindenkiért, de különösen az esélytelenekért, „ügyvédi" funkciót vállalnak, fokozott felelősségük tudatában. Az igazságot nem szabad feláldozni a változó többségi viszonyok politikai számítgatásainak és a hozzá tartozó hatalmi koncepcióknak.

A plurális társadalomban észrevehető Kant hosszú árnyéka is, ami az általánosításra való képesség igényében jelentkezik. Már nem számít az ész előretörő igénye, az ész faktuma átalakult szociológiai egyetértéssé. Ennek következtében mondtak le az erkölcsi ítélet me5 DEMMER, K., Ethische Wahrheit jenseits von demokratischem Konsens?, in Ethik und Demokratie. 28. Internationaler Fachkongress für Moraltheologie und Sozialethik (Sept. 1997, Münster), szerk. AUTIERO, A., Münster 1998, 45-85.

13