Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa
nyos kihívásnak is, nem szabad elmenekülnie egy gettó-egzisztenciába, hanem ki kell tennie magát a sérelmek kockázatának, ha meghallgatást akar. Részesül a nyilvános dialógus minden kockázatából, anélkül, hogy engedné a teológiát kompromittálódni. Az a hivatása, hogy beváltsa a gondolkodásnak azt az erejét, ami éppen a hitében koncentrálódik. Az idő parancsa az intellektuális erőfeszítés, olykor éppen a töredékességhez vagy az átmenetiséghez való bátorsággal. A gondolkodás feladata félreismerhetetlen. Olyan életcélokat kell felfedezni, és az idő nyomása ellenére végigvinni, amik a halállal, mint végső határral, nem halnak meg. A hívő erkölcsteológus egy gondolkodói áttörést teljesít, ami egy „szellemi erőszakossághoz" hasonló, mert az életet nem egyszerűsíti le, hanem aláveti egy nagyon komplex igényességnek, kiveti a hálóját a világra. Ajándék és erőfeszítés, ígéret és igény ilyenkor egymás elé mennek. A „Veritatis diaconia" - az üdvösség szolgálata is egyben, ami bátran elfogadja minden diszciplína segítségét, ami vállalja a nem hálás szerepeket is, hiszen nem egy humanista jóléti morált támogat, kerül minden naiv eudamonizmust, és finoman kiszimatolja a tünékeny harmónia kísértését. A „Veritatis diaconia" szent hivatás, ami teljes embert kíván. 1.2. Erkölcsi identitás a társadalmi pluralizmusban és a globalizációban Aki az ember természetéről gondolkodik, annak számolnia kell a társadalmi nyilvánossággal és az interdiszciplináris érdeklődéssel. A mai erkölcsteológiát növekvő érzékenység jellemzi a maga tudományos metodikájának alapjai felé. Eddig többnyire csak kullogott a többi teológiai tudomány mögött. A krízisből, amiben az erkölcsteológia az utóbbi évtizedekben volt, a nagy patrisztikus és középkori örökségekhez való határozott visszanyúlás vezetett ki. Itt sürgetően világossá vált, hogy az erkölcsteológiát csak a teológia közepéből szabad gyakorolni. Ezzel a saját metodikai önmeghatározása új impulzusokat kapott, ami aztán szükségszerűen egy magasabb szintű szakmai öntudatot okozott. Természetes, hogy ez az írásoknak való pontosabb megfelelőséget is jelenti. Az erősebb identitás nehézségeket is okoz: aki egy saját kiindulópontot és módszert követ, nem vonja ki magát a veszélyből, hogy másokét csak töredékesnek tartsa, netán felülbírálja. Mindenkinek számot kell adnia premisszáiról, módszeréről, 11
