Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa

sági igazságtalanságok, a szociális és ökológiai kihívások, a bioetikai lehetőségek, az illegtim erkölcsi-szellemi pluralizmus feltették a kérdést, hogy vajon az ember, mint tudatos lényeg a kozmoszban, képes-e ma felnőttként a világosság mellett kiállni, vagy hajótörést szenved. Látható az ember tudása és méltósága, valamint látható gyöngesége és kiszolgáltatottsága. Soha nem látott hatalma van, és soha nem sejtett marginalitása. A világ felfedezése hívta létre az egyetemes emberi jogok civilizációját, de éppen a világ tágasságának felfedezése érezteti az emberrel pontszerűségét.

Az igazságot szolgáló hivatás ebben a helyzetben is megtalálja a maga formáját: a mindennapi életben jelentkező igények mellett nem lehet elmenni. Továbbra is igény maradt az ember világainak erkölcsi koordináló-szisztémájára, ami minden más tudománynál átfogóbb, mert nincs az ember életének részterülete, ami kivonná magát alóla. Egyre erősebben jelentkezik az igény a világ egységes erkölcse iránt: egy Föld - egy emberiség - egy erkölcs. Ehhez kitűnő segítség az Egyházban a természetjogi gondolkodás, a természetes erkölcsi törvény mai feltárása, ami semmi esetre sem jelenti a legkisebb közös nevező, az erkölcsi minimum konszenzusos felállítását. Ugyanakkor a „felvilágosodott ész" igénye mellett nem lehet elmenni, a hit nevében kidomborított minden erkölcsi igénynek a kritikus ész fóruma előtt is meg kell állnia, ma már nem lehet úgy érvelni, mintha nem lett volna a felvilágosodás. A személy átfogóan értett jóléte mellett sem vezet el út, a boldogság utáni vágyat csak felkarolni tudja és az elfogadott emberkép értelmében átszellemíteni, de nem megölni.3 Az újabb erkölcsteológia változásaiban éppen az a szembetűnő, hogy a saját szaktradíciójától döntő távolságot vesz, és elérhető, érthető akar lenni. Egyre nyomasztóbban tolul előtérbe az a kérdés, hogy a gyakorlati ész rendező kompetenciáját miképpen lehet megalapozottnak kimutatni. Mit jelent az: a cselekvés biztosabb útját felfedezni és azt elfogadhatóként tálalni? És ez milyen tekintéllyel történhet? Az érvek netán olyan előzetes premisszáktól függnek, amit egy plurális társadalomban nem mindenki oszt? Mindez meghívás az erkölcsteológusnak, hogy megfeleljen a mindennapok tapasztalatának és a tudomá3 ENGELHARDT, P., Glück und geklücktes Leben, Philosophische und theologische Untersuchungen zur Bedeutung des Lebenszieles, Mainz 1985.; KLEBER, H., Glück als Lebensziel, Münster 1988.

10