Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 4. A valláserkölcsi tudat és értéktapasztalat

Idetartoznak az allegorikus jelentések is, amelyek a szentírásma- gyarázat Origenész által gyakran használt módszerei, például a király esküvői lakomájára a pogányok is hivatalosak438 439 Ok ugyanis a 'jókhoz' tartoznak,440 amikor a szívükbe írt törvényt követik, és Isten imádására összegyűlnek.441 A Józsue könyvéhez írt egyik homíliában Origenész kifejti:

„Ha látjuk, hogyan hisznek a pogányok Jézusban, és hogyan teljesítik a törvény előírásait, akkor nem kételkedünk abban, hogy Jézus ezekre a kőtáblákra írta a Deuteronomiumot."442

c) A természettörvény megnyilvánulása

Origenész a harmadik szinten a páli szüneidésziszt mint lelkiismereti megnyilvánulást a lex naturálisra vonatkoztatja. Ezzel kapcsolatban fel kell tételeznünk, hogy a latin szöveg Origenész gondolatait hűen visszaadja, amely azonban kétséges. A lex naturalis ugyanis nem pusztán értéknorma, hiszen a működő lelkiismeret tevékenységét veszi át, amennyiben a bűnöst világosan meggyőzi arról, hogy mi rosszat tesz.443

A Róm 2,15-öt ezután kapcsolatba hozza a Róm 9,1-gyel. A „testimonium conscientiae in Spiritu Sancto"444 csak két dologra vonatkozik: először arra, hogy a lex naturalis minden emberben jelen van, különösen a pogányokban,445 másodszor pedig Pál különleges megnyilatkozására a Róm 9,1-ben. Hangsúlyozottan kizárja azonban a rossz cselekedeteknél a conscientia tanúbizonyságára való hivatkozást a Szentlélekben.446

Origenész érinti a lex naturalis tartalmára vonatkozó kérdést is.447 Nem sorolja ide a szombat és az újhold megünneplését, valamint az ószövetségi áldozatokat sem. Véleménye szerint ezeket a pogányok

438 Com. in Rom. 2,9; 4,3; 7,13; PG 14,893 D, 970 D, 1138 A.

439 Mt 22,9.

440 Mt 22,10.

441 Com. Mt. t. 17,16; GCS 10,631,6-18.

442 In Jesu Nave hóm. 9,3; SC 71.

443 In Gen. hóm. 17,2; MG 12,254 D: est enim intra nos lex quaedam naturalis quae arguit unumquemque peccantem et malum ei suggerit, quod delinquit. — Com. in Rom. 3,2; PG 14,930 B: testimonio conscientiae arguat delinquentem.

444 Róm 9,1.

445 Róm 2,14.

446 Com. in Rom. 7,13; PG 14,1138 AB.

94