Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
II. A szüneidészisz-fogalom az Újszövetségben és a II. századi írásokban - 2. Szent Pál tanítása
„Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére."151 Itt az Apostol minden ember lelkiismeretére bízza saját tettét — hívőére és hitetlenére egyaránt. Ez nemcsak az egyetemes irányelvek létének felismerését jelenti, hanem a minden emberben meglévő képességet az emberi magatartás elbírálására. 2.2. A megszemélyesített lelkiismeret Az előbbiekben vázolt lelkiismeret személytelen módon jelenik meg, és valamiképpen az isteni mindenhatóság része. Szent Pál egy másik szemszögből mindenki számára személyes valóságként is tekinti a lelkiismeretet. Ily módon tévedésnek is ki van téve, és Szent Pál szótárában a következő jelzőkkel szerepel: „jó lelkiismeret", „rossz lelkiismeret", „téves lelkiismeret". a) A jó lelkiismeret A jó lelkiismeret152 (agathé, kaié, katharé szüneidészisz) kizárja a tévedést. Szent Pál így alkalmazza önmagára: „Magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt".153 Ez feltételezi a jó cselekedetek állandóságát: „Meg vagyok győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre".154 Magában foglalja az „Isten előtti" cselekedet helyességét: „Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt".155. Szent Pál „tiszta lelkiismerettel szolgál Istennek".156 151 2Kor 4,2. 152 Stelzenberger, J., Das gute Gewissen, in Syneidesis im Neuen Testament, Schöningh, Paderborn 1961, 83-90. 153 ApCsel 24,16. 154 Zsid 13,18. 155 ApCsel 23,1. 47
