Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - 2. A lelkiismeret fogalma a görög világban
„Ha megígéred, hogy úgymond ajándékot fogsz adni, és aztán felismered, hogy hálátlan, vajon fogsz-e adni? Ha cselekvés közben tudva hibázol, olyannak adsz, akinek nem kell adnod; ha megtagadod, és ily módon hibázol: nem adsz annak, akinek megígérted. A ti lelkiismeretetek e helyen ingadozik, és sohasem fogja arra indítani a bölcs embert, hogy a ke- vély ígéretet mint tettét megbánja, sem arra, hogy kiigazítsa, amit tett, sem arra, hogy megváltoztassa véleményét".125 126 A sztoikus szóhasználatban hasonló szerep jut a conscientiának és a consiliumnak. Azonos szövegkörnyezetben a consilium és a conscientia is a döntés és ítélet jelentést hordozza. Ezt az alkalmazást Rufinus fordítása esetében figyelembe kell venni, aki a szüneidésziszt a latin tradíció szerint más-más szavakkal adja vissza (pl. consilium, indicium). Ez a dialektikus ellenvetés a sztoikus iskola sajátja. A sztoikus szinte kérkedik a lelkiismeret erősségével. De vajon minden helyzetben megtartja egyensúlyát az önmagában ily biztos lelkiismeret? Vessük ezt össze egy Plutarkhosz-idézettel: „Túlságosan ne jöjj zavarba, ne pirulj, ne légy szétszórt és ne változtass semmit magatartásodon, ha váratlanul egy híres és bölcs személyiség áll eléd, hanem végy bátorságot (tharrein) és menj egyenesen felé. Aki így cselekszik, erős lelkiismeretről tesz tanúságot (egei nra toü cruveiSÓTOs eKßeßaiüKJiy).326 Akinek tehát erős a lelkiismerete, nem hagyja, hogy a magatartását bíráló szavak megingassák, mert cselekvésében egyedül lelkiismerete utasításait követi. A sztoikus szilárd lelkiismerete révén a változtathatatlan magatartás vonalát követi, még ha ellenfele azt gondolja, hogy zavarba hozta, vagy megingatta ezt az erős lelkiismeretet. Aki Plutarkhosz szerint eljutott a lelkiismeret erősségére, az már uralkodni tud minden félénkségen, és nem engedi, hogy mások véleménye befolyásolja. Úgy tűnik azonban, hogy Plutarkhosz szövegében kevesebb a morális jelleg, mint a cinikus témákban fellelhető fogalmi használat125 De benef. IV, 34,3. 126 Quomodo quis sent. prof. virt., 16: Mór. 85 C. 37
