Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - 2. A lelkiismeret fogalma a görög világban
ban. A lelkiismeret erőssége inkább a lélek és a jellem erősségéhez kapcsolódik. Valójában a kifejezetten sztoikus tanítás nem ad helyet a lelkiismeret gondolatának. A sztoicizmus nem annyira a lelkiismeretre, mint inkább az értelemre alapozza az emberi cselekvést, mert egyedül az értelem által képes megkülönböztetni a helyest önmaga vagy mások számára.127 Ha sztoikus összefüggésben a lelkiismeret kifejezéssel találkozunk kivételesen, akkor egyúttal jelentésváltozást is tapasztalunk. Például a sztoicizmus ismeri az erkölcsi értelemben vett 'gyenge' és 'erős' minősítések használatát. Ha itt előfordul a lelkiismeret szó használata, akkor ezt a lélek gyengeségéhez és erejéhez kell kapcsolni. Nagyon fontos ezt figyelembe venni ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, mit értettek a korintusi keresztények azon, amikor gyenge lelkiismeretű testvéreikről beszéltek. ad 3. G. Stählin szerint az aszthenész (gyenge) szó nem szerepel korábban az Újszövetségben az erkölcsi és vallásos állapot jelölésére.128 A Pálnak oly kedves és a nagy leveleiben szereplő kifejezés gyökereit a korintusi és római keresztények körében kell keresni. Miképpen beszélhettek a korintusi keresztények erkölcsi gyengeségről, sőt 'gyenge lelkiismeretről'? A lelkiismeret fogalmát, úgy tűnik, megvilágíthatja a népiesen moralizáló filozófia. A hellén moralizáló beszédek egységében főleg a sztoikus jellegű szövegek érdemelnek figyelmet. A lelkiismeret bizonnyal nem szerepelt a sztoikus szótárban és az ortodox sztoicizmustól idegen volt az a felfogás, amit ez a szó kifejezett, mert az értelem és nem a lelkiismeret volt az emberi cselekvés szabályozója. A sztoikus felfogás azonban kapcsolódik azokhoz a cinikus nézetekhez, amelyek az emberi cselekedetek két rugóját állapítják meg: egyrészről a személyes lelkiismeretet, másrészről a tömeg vagy az emberek véleményét. A hellén filozófia a népi erkölcs kifejlesztésében különböző témákat egyesített. így történt az összejátszás az 'erős' animus sztoikus ideálja és azon cinikus felfogás között, amely a 127 Robin, L., La morale antique, Alcan, Paris 1938, 135-137. 128 ThWNT I, 490: „...eine Schwäche des religiösen und sittlichen Zustands, ln diesen Sinn werden asthenés usw. nicht vor dem NT gebraucht. " 38
