Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - 2. A lelkiismeret fogalma a görög világban
c) Sztoicizmus ad 1. Seneca a De tranquillitate animi c. művében a tarszoszi Athé- nodoroszt idézi, aki Augustus császár régi nevelője volt és később Ki- likia fővárosába került, majd ott halt meg Kr. u. 7-ben. Szent Pál illusztris kortársa kétségkívül nagy hatással volt a tarszoszi sztoikus iskolára.122 A filozófus feladatát Athénodorosz így foglalja össze: „Mi az igazság, mi a türelem, mi az erősség, mi a halál megvetése, mi az istenek értelme, mily ingyenes jó a jó lelkiismeret!"123 Láttuk már, hogy az epikuroszi boldogság egyik eleme a jó lelkiismeret. Athénodorosz is így mutatja be ezt a 'bonum gratuitum' alkalmazásával. Epikurosz megtanít megszabadulni az istenektől és a haláltól való félelemtől. Athénodorosz ellenben az istenek ismeretére akar eljutni; és ez megegyezik a kortárs sztoicizmus irányzatával, amelynek legnevezetesebb képviselője a rhodoszi iskola vezetője, Apameai Poszeidoniosz. A lelkiismeret mindenekelőtt erkölcsfilozófiái témaként jelenik meg: hogyan kell hallgatni a filozófust? Nem szabad közbekiáltásokkal megzavarni, hanem csöndben kell hallgatni, hogy előnyére legyen a hallgatónak.124 A filozófus beszéde hasznos, ha a lelkiismeretet érinti, ha eléri, ami a lélekben egészséges vagy beteg. Itt azonnal felismerhető a cselekedetektől függő lelkiismeret: a lelkiismeret, a lélek tetteinek következtében jó vagy rossz, egészséges vagy beteg. Ez a jellegzetes sztoikus alkalmazás. ad 2. Senecánál fellelhető a sztoikus lelkiismeret-fogalom említése. Egy ellenfél vitába száll a sztoikus alapelvvel: „Non mutat sapiens consilium". íme, az ellenvetés: 122 Megtalálható Cicerónál is a conscientia szó alkalmazása (Tuse., IV. 45), de ezt egy peripatetikus ajkára adja. Vő. Nock, A. D., i. m. 95: A szerzó szerint Szent Pál felhasználhatta a sztoikus kifejezéseket, de csak zsidó-hellén közvetítéssel: „At most he has used Stoic material to construct his own system, and it is likely that in so far as he has used it in sithrough intermediary Hellenistic Jewish writings or discussion. It is not probable that he was widely read in Greek literature. In any case, some Stoic ideas were so widely current that an educated man could not fail to be affected by them.” 123 Tranq. An., Ill, 4. 124 Epiktétosz III, 22. 36
