Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - 2. A lelkiismeret fogalma a görög világban
2. A lelkiismeret fogalma a görög világban 2.1. A kereszténység előtti görög irodalom Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, milyen gyökerei vannak a görög irodalmi környezetben a szüneidészisz fogalomnak. Honnan merítettek a szerzők és milyen hatást gyakoroltak a későbbi keresztény alkalmazásra. C. Spicq kutatásai eredményeként megállapította, hogy a szüneidészisz szó a IV sz.-tól egészen a keresztény időszámításig eltűnik a görög irodalomból.102 A bölcseleti és a köznapi nyelv mellett megfigyelhető a népszerű filozófiai kifejezések jellegzetes használata a hellenista korszak moralizáló beszédeiben. Ezek nem kötődnek a filozófiai iskolák elméleteihez, hanem a különböző rendszerek tanításából kiemelik az életvitelre vonatkozó témákat a sztoicizmus, a cinizmus, az epikureizmus és a püthagoreizmus egyes elemeinek felhasználásával. A lelkiismeret-fogalom használatának vizsgálatánál különböző témák kerülnek elénk, amelyek segítségével kimutatható egy sajátos irodalmi környezet. Itt bőségesen lehet utalni a latin szerzőkre, főleg Ciceróra és Senecára, mivel ők, amikor a lelkiismeretről beszélnek, az epikureusok, a cinikusok és a sztoikusok tanítására hivatkoznak. Fel sem vetődik a kérdés, hogy feltételezzük Szent Pál függőségét a latin moralistáktól, de nagyon fontos megjegyezni, hogy ez utóbbiak nagymértékben felhasználják a populáris görög erkölcsi tanítást. így számunkra a görög vulgáris moralizálás főleg a latin irodalom által ismeretes. Ha nincs is szoros kapcsolat eme szerzők és Szent Pál kö102 Spicq, O., Rév. Bibi. 47, 1938, 51-52. Vő. Nock, A. D., Early Centile Christianity and hellenistic background, Harber & Row, New York 1964, 93: „Now that philosophy in this way answered spiritual as well as intellectual needs, is addressed itself to the masses and not merely to the select few. Thus Stoicism taught man to fit himself to the world order of which he was part, »to live in accordance with nature«, and developed the theory of duties; Epicureanism sought to free him from superstitious fear of the gods and of death; Cynicism emphasised the advantages of cutting oneself adrift from all wordly interests. School rivalries could be severe, but in the sphere of popular philosophy they were least marked; thus Seneca quotes various good saying from Epicurus." — A szerző a filozófiai gondolatok terjedéséről pedig így ír: „The spread of philosophic ideas was due partly to oral teaching, given by a number of lecturers who had often something of the missionary in them, partly to books" (93. old.). 31
