Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - 1. A lelkiismeret fogalma az Ószövetségben és a zsidóságban
Hiányzik azonban a figyelmeztetés és megítélés kifejezetten bírói tevékenységének az Ószövetség számára lényeges vonala. A második, ami bizonyítja Philónnál az ószövetségi zsidó hatást, az a lelkiismeret jogi feladata. A jogi szempont azért kap olyan nagy hangsúlyt, mert Isten alakja áll mögötte, mint vádló és bíró. Ezzel már meg is neveztük a harmadik tényezőt, ami Philónt összeköti az Ószövetséggel, amely a lelkiismeretről szóló tanítás vallási kiindulópontja. A lel- ldismeret eszköz Isten kezében, hogy az embert megtérésre ösztönözze. Már Senecánál a bennünk lakó lelkiismeretről szóló tanítás erős vallásos vonásokat mutat. Azonban csak a lelkiismeretnek a tevékeny Istentől való teljes megkülönböztetése — mint ahogy ez Philónnál az Ószövetségből eredően érvényre jut — teszi lehetővé, egyrészt a lelkiismeretnek vádló tevékenységét, másrészt pedig pozitív szerepét. Nem biztos, hogy Philón elsőként tett tanúbizonyságot a lelkiismeret ilyen mély értelmezéséről. Ő nem annyira önálló gondolkodó, mint inkább 'a nagy gyűjtő', és az alexandriai zsidóság fejlődése kevéssé ismert ahhoz, hogy Philón elődeit könnyen fel lehessen ismerni. Mindenesetre azonban bizonyosnak látszik, hogy az erkölcsi élet és gondolkodás irányvonalának találkozásában — amit a hellén szellem és az Ószövetség jelent — közös forrásként megtalálható a lelkiismeretről szóló philóni tanítás. 1.4. Josephus Flavius Josephus a héber leb szót a dianoia szóval adja vissza.86 Ez azt jelenti, hogy számára az embert inkább a gondolat, mint az akarat határozza meg. A nála szereplő szüneidészisz szócsoport értelmezésében ebből kell kiindulni. Már az igealaknak is intellektuális értelmet ad. Ezt bizonyítja a bűnbeesés történetének szövegváltozata.87 Az erkölcsileg negatív mellett88 meg lehet találni a morálisan pozitív használatot is. Mózes így szól a néphez: „öti ttoXXù ëpaimà Kapóim. TTepiaarnpias Tíjs úpeTépa? CTÚvoiSa.89 Josephus a to szüneidoszt közvetítő hangként is használja. A lelkiismeret az a tanú, amelytől az Istenen kívül az em86 Josephusról lásd: Flavius Josephe, historien du temps de Jésus, in Le monde de la Bible (N° 135), Juin 2001. 87 Ant. 1,44; 1,45; 1,46. 88 Ant. 2,41. 89 Ant. 3,190; vô. Ant. 15,190; Vit. 361. 29
