Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 7. A lelkiismeret és az őrangyal szerepe
sok helyen egyezik Órigenésznél, és hasonló szerepet tölt be a hívő életében. Az alapos elemzés kimutatja, hogy az őrangyal a lelkiismeret mintájára működik. Állításunk igazolásához felhasználjuk Órige- nész angyalokról szóló tanítását, amely műveiben elszórtan található meg, és mindazokat a forrásokat, amelyekből ő maga is merített.582 Ezáltal lesz kimutatható, hogy a szüneidészisz mennyire összetett kifejezés, ami a lelkiismeret-fogalom rétegezettségét világítja meg. 7.1. A démon Ahhoz, hogy megértsük Órigenésznek az őrangyalról szóló tanítását, az általa felhasznált hagyományokat kell megvizsgálnunk. A görög filozófiában főleg Platón és Plutarkhosz műveiben — a lelkiismerethez hasonló működésű — daimón mint jóindulatú hatalom jelenik meg.583 Platónnál a démon közvetítő az istenek és a halandó lények között.584 A démonokat jónak tekintették, így érthető, hogy később inkább a zsidó-kereszténység angyalaival azonosították őket, mint a gonosz szellemekkel. Philón szó szerint átveszi a „Lakoma" szövegét.585 Említést érdemel Xenokratész, aki rendszerezte a platóm démonológiát és a démonokat azokkal a lelkekkel azonosította, akik birtokba veszik a testet.586 Ezeket a szempontokat a közép- és újplatonizmus ismét felhasználja. Plutarkhosz, Türoszi Maximosz, Apuleius, Kelszosz, Porphüriosz, Jamblikhosz a képviselői annak az irányzatnak, mellyel szemben az első keresztény írók állást foglalnak.587 582 Az angelológia és a demonológia különösen fejlett Órigenésznél. Vö. Crouzel, H., La scuola di Alessandria e le sue vicissitudini, in Storia della teológia I (Epoca patris- tica), Piemme, Casale Monferrato 1993, 197. 583 Általános eligazításként lásd: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Hrsg. Kittel, G., II, Kohlhammer, Stuttgart 1966, 1-20; Daniélou, }., Art. Démon in DS, 163-167; Historisches Wörterbuch der Philosophie, Ritter, J., II, Schwabe & Co, Basel-Stuttgart 1971, 1-4. 584 A lakoma, 202 d, in Platón, Összes művei I, Európa, Budapest 1984, 988. 585 De Somniis I, 142. Ed. Cohn et Wenland, Philonis opera, t. 3. Berlin 1989, 235; J. Ritter így fejti ki Philónnál a démon és az angyal kapcsolatát: „Philon von Alexandrien identifiziert die guten Dämonen mit seinen als platonischen Ideen und reifte Seelen zugleich verstandenen göttlichen Kräften einerseits und mit den Engeln der jüdischen Tradition andererseits und nimmt an, daß sie fern von der Erde und frei von Sinneslust, in reiner Geistigkeit verharrend, dem höchsten Gott als Boten und Vermittler für seinen Verkehr mit den Menschen dienen" (HWPh II, 3). 586 Vö. Heinze, R„ Xenokrates, Teubner, Leipzig 1892, 79-123; 166-168. 587 Vö. Soury, G., La démonologie de Plutarque, Les Belles Lettres, Paris 1942; Andres, F., Die Engellehre der griechischen Apologeten, Friedrich, Paderborn 1914, 133-146. 112
