Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 7. A lelkiismeret és az őrangyal szerepe

Plutarkhosz szerint a démonok lakóhelye a levegő, amely adott közeg az ég és a föld között. A démonok részesednek az emberi szenvedésekben. A jó démonok az emberek mellett állnak és sugallataikkal segítik őket.588

Türoszi Maximosznál a démonok az emberek tanácsadói. Az istenek küldik őket az emberek mellé (episztatai) felügyeletre. Köteléket (deszmosz) jelentenek az emberi gyengeség és az isteni szépség között: gyógyítják a betegeket, tanácsot adnak a kételkedőknek, hirdetik (angeloi) a rejtett dolgokat, kísérik az utazókat. Minden egyes embernek saját démona van.589

A pogány démonkultusz nyomait felismerhetjük a LXX-ban,590 de sem a Bölcsesség könyvében, sem Philónnál, sem Josephusnál nem találkozunk vele. Jelentős hely a Ter 6,1-M, amelyet a későbbi szerzők bőségesen kommentálnak. Az egyházatyák által legtöbbet idézett hely Hénok könyvének 6-9. fejezete.591 Itt szerepel a rossz angyalokról szóló zsidó felfogás. Ezt veszik át a II. századi görög apologéták: Jusztinosz, Tatianosz és Athénagorasz.592 Alexandriai Kelemennél a görögök által tisztelt démonok a bukott angyalok, ezek nem őrangyalok, hanem érzékiek és gonoszok.593

Működésük alapján nagyon közel áll egymáshoz a démon és a szüneidészisz. H. Osborn szerint a démon a lelkiismeret számára az egyetlen megfelelő ókori párhuzam.594

Philón és Kelemen esetében a démonról szóló tanítás másodlagos szerepet játszik, ám Origenésznél fellelhetők a korábbi elképzelések,595 melyek szerint a szellemi lények hierarchiájában a démonok a

588 Vö. Is. et Os., 25, in Plutarkhosz, /szisz és Oszirisz, Európa, Budapest 1986, 28.

589 Vö. Maximus Tyrius, Dissertationes: Graece et Latine cum indicibus, ed. F. Dübner, Paris 1840, XIV,6.

590 Zsolt 76,6; MTörv 32,17.

591 Bonsirven, J., La Bible apocryphe, Fayard, Paris 1953, 29-31.

592 Vö. 1. Apológia, V,3; PG 6,336; Oratio adversus graecos 16; PG 6,841; Legatio pro christianis 23; PG 6,941; J. Ritter szerint (HWPh II, 3) a démonokról szóló tanításnak a patrisztikában termékeny folytatása van: „Weiterreichende Nachwirkungen hat die Dämonen-lehre (besonders des Xenokrates) in der Patristik, in erster Linie bei den Apologeten des 2. Jh. gehabt."

593 Vö. Protr. II 43,3; SC 2, 98-99.

594 Osborn, H„ JThS 32 (1931), 169.

595 Vö. Bettencourt, E., Doctrina ascetica Origenis seu quid docuerit de ratione animae humanae cum daemonibus, Studia Anselmiana 16, Romae 1945.

113