Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Tarjányi Béla: Egy biblikus professzor "karrierje" a szocializmusban. Mócsy Imre SJ. élete
tál nekik. Én sakkoztam vele, ők meg miséztek. így ment ez, amíg ki nem szabadultunk. Én rendszerint még ébresztő előtt miséztem. Akkorra már a szőlő behozatalát is megtiltották, úgyhogy azt kértük, hogy a lekvárba rejtve juttassanak hozzánk szőlőszemeket. Ez is kiderült, és attól kezdve lekvárt is tilos volt behozni. Amikor Rómában voltam, hallottam egy afrikai bíboros esetét, aki szintén börtönben volt. Neki megengedték a misézést, de a nagy meleg miatt nem tudta megtartani a bort. Engedélyt kért Rómából, hogy mazsolaszemeket feleresszen vízzel, megvárja, amíg megduzzad, kipréseli, s azzal misézik. Róma megadta neki erre az engedélyt. Erre tőlünk is kiment a „drót", hogy a süteményekbe mazsolát kérünk. A mazsola 24 óra alatt megdagadt, utána már ki lehetett préselni. Később ezzel a módszerrel miséztek a börtönben is. Egyik napról a másikra az AVO átvette az internálótábor vezetését. Addig minden nap kiírtuk a papi szoba ajtajára, hogy „szentmise van", később azonban csak hetente egyszer-kétszer, mert fogytán volt a bor. Ettől függetlenül mindenki misézett minden nap. Egyszer jött egy AVO-s őrmester, hogy ő is be akar jönni a szentmisére, mert valamikor ő is ministráns volt. Hogyan volt az: teológiai főiskola a börtönben? Kistarcsán alapítottunk egy teológiai főiskolát, ahová egymás után szállingóztak a lebukott teológusok. Úgy kezdődött, hogy egy napon hivatták az esztergomi és a Csanádi teológusokat, meg engem. Rögtön tudtam, hogy Hamvas püspök érkezett meg, hiszen ő volt a Csanádi püspök, az esztergomi helynök, nekem meg főnököm és régi ismerősöm. A parancsnok megkérdezte, hogy meg vagyunk-e elégedve? Azt feleltem: „Igen, a körülményekhez képest." Erre kifakadt: „Hát egész nap misézhetnek, mi kell még maguknak?" - „Az rendben van, hogy misézhetünk - válaszoltam -, de vannak köztünk teológusok is, akiknek tanulniuk kellene, csakhogy idegen nyelvű tankönyvek kellenének, azokat pedig nem engedik be." Erre nem tudott mit mondani, csak azt, hogy a szabály, az szabály. De Hamvas püspök, aki hallotta mindezt, így szólt az alezredeshez: „Altábornagy úr! Ha mégis megengedné valamiképpen, akkor mi nagyon örülnénk..." Erre a megszólításra a parancsnok úgy kihúzta magát, mintha máris előléptették volna, és nagylelkűen kiadta az engedélyt, azzal a feltétellel, hogy a 87
