Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez
A pártvezetőség ezért 1957. március 1-én határozatot hozott: a Politikai Bizottság követeli a püspököktől a régi helyzet visszaállítását. „A Vatikán közbelépése az ország belügyeibe való beavatkozást jelent, amit nem tűrünk el."14 S 1957 márciusában mindegyik püspöki palotába beköltözött a püspököt ellenőrző miniszteri biztos. Hamar „rendbetette" a Kádár-kormányzat a forradalom óta kiszélesedett hitoktatást is. 1957. március 24-én kelt kormányrendelet visz- szaállította az iskolai hitoktatásnak még a Rákosi-éra alatt, 1950-ben megszabott rendjét, ismét súlyos nehézségeket állítva a hittanra jelentkező tanulók és szüleik elé.15 (Ez a hitoktatási szabályzat az 1980-as évek végéig volt érvényben.) S a párthatalom visszacsapásának betetőzése: 1957. március 24-én kelt az Elnöki Tanács 22. számú törvényerejű rendelete „az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról". Eltekintve a káplánoktól, ezután szinte minden egyházi kinevezéshez és lemondáshoz állami beleegyezés volt szükséges.16 * A szovjet segítséggel újjászervezett politikai hatalom egyházellenes aknamunkájának, a széleskörű megfélemlítésnek az „eredménye" nemsokára jelentkezett. 1957 áprilisának elején sajátos virtuális megegyezés jött létre a régi-új párthatalom és a püspöki kar között.17 Ezt két - széles körben publikált - püspökkari nyilatkozat dokumentálja. 14 „A püspöki kar képviselőivel folytatott megbeszéléseken határozottan kijelentettük, hogy ezeket az elhelyezéseket nem ismerjük el és nem hagyjuk jóvá, ezek az (1950-i) egyezménnyel és a püspöki kar eddigi állásfoglalásaival ellentétes intézkedések, továbbá a Vatikán közbelépése az ország belügyeibe való beavatkozást jelent, amit nem tűrünk el. A püspöki kar azonban nem hajlandó változtatni ezeken az áthelyezéseken. A helyzet meglehetősen kiéleződött és bonyolulttá vált. Ennek rendezése igen határozott és erélyes intézkedést követel." „Előterjesztés néhány egyházpolitikai kérdés rendezésére" 1957. március 1., a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalától. Ólmosi i.m. 30. 15 A kormányrendelet és a végrehajtási utasítás közölve: Magyar Katolikus Almanach II. Bp. 1988. 631-635. 16 Magyar Közlöny 1957. március 24., Ólmosi i.m. 197-199. 17 Az idézett 1958. május 5-i „Jelentés"-ben: „Az állam és az egyházakkal 1948-50-ben kötött egyezményeket helyes továbbra is fenntartani és nem módosítani. Tekintve azonban, hogy ezek az egyezmények több ponton nem fejezik ki eléggé érdekeinket, ne helyezzük túlságosan előtérbe az egyezményeket. Az egyházaknál történő tárgyalásoknál elsősorban a jelenlegi helyzetből kell kiindulni." - Figyelemreméltó a folytatás is: „Egyházpolitikánk nem jelentheti a vallásos ideológiával való kibékülésünket, alkotmányunk szerint a vallás szabad gyakorlása és a vallásellenes propaganda szabadsága minden állampolgár elismert joga. A párt, állami és társadalmi szervek feladata, hogy harcoljanak a vallásos ideológia ellen." Ólmosi i.m. 49. 15