Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

A pártvezetőség ezért 1957. március 1-én határozatot hozott: a Politikai Bizottság követeli a püspököktől a régi helyzet visszaállítá­sát. „A Vatikán közbelépése az ország belügyeibe való beavatkozást jelent, amit nem tűrünk el."14 S 1957 márciusában mindegyik püspöki palo­tába beköltözött a püspököt ellenőrző miniszteri biztos. Hamar „rendbetette" a Kádár-kormányzat a forradalom óta kiszé­lesedett hitoktatást is. 1957. március 24-én kelt kormányrendelet visz- szaállította az iskolai hitoktatásnak még a Rákosi-éra alatt, 1950-ben megszabott rendjét, ismét súlyos nehézségeket állítva a hittanra je­lentkező tanulók és szüleik elé.15 (Ez a hitoktatási szabályzat az 1980-as évek végéig volt érvényben.) S a párthatalom visszacsapásának betetőzése: 1957. március 24-én kelt az Elnöki Tanács 22. számú törvényerejű rendelete „az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról". Elte­kintve a káplánoktól, ezután szinte minden egyházi kinevezéshez és le­mondáshoz állami beleegyezés volt szükséges.16 * A szovjet segítséggel újjászervezett politikai hatalom egyházelle­nes aknamunkájának, a széleskörű megfélemlítésnek az „eredménye" nemsokára jelentkezett. 1957 áprilisának elején sajátos virtuális meg­egyezés jött létre a régi-új párthatalom és a püspöki kar között.17 Ezt két - széles körben publikált - püspökkari nyilatkozat dokumentálja. 14 „A püspöki kar képviselőivel folytatott megbeszéléseken határozottan kijelentet­tük, hogy ezeket az elhelyezéseket nem ismerjük el és nem hagyjuk jóvá, ezek az (1950-i) egyezménnyel és a püspöki kar eddigi állásfoglalásaival ellentétes intéz­kedések, továbbá a Vatikán közbelépése az ország belügyeibe való beavatkozást jelent, amit nem tűrünk el. A püspöki kar azonban nem hajlandó változtatni eze­ken az áthelyezéseken. A helyzet meglehetősen kiéleződött és bonyolulttá vált. Ennek rendezése igen határozott és erélyes intézkedést követel." „Előterjesztés néhány egyházpolitikai kérdés rendezésére" 1957. március 1., a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalától. Ólmosi i.m. 30. 15 A kormányrendelet és a végrehajtási utasítás közölve: Magyar Katolikus Alma­nach II. Bp. 1988. 631-635. 16 Magyar Közlöny 1957. március 24., Ólmosi i.m. 197-199. 17 Az idézett 1958. május 5-i „Jelentés"-ben: „Az állam és az egyházakkal 1948-50-ben kötött egyezményeket helyes továbbra is fenntartani és nem módosí­tani. Tekintve azonban, hogy ezek az egyezmények több ponton nem fejezik ki eléggé érdekeinket, ne helyezzük túlságosan előtérbe az egyezményeket. Az egy­házaknál történő tárgyalásoknál elsősorban a jelenlegi helyzetből kell kiindulni." - Figyelemreméltó a folytatás is: „Egyházpolitikánk nem jelentheti a vallásos ideo­lógiával való kibékülésünket, alkotmányunk szerint a vallás szabad gyakorlása és a vallásellenes propaganda szabadsága minden állampolgár elismert joga. A párt, állami és társadalmi szervek feladata, hogy harcoljanak a vallásos ideológia ellen." Ólmosi i.m. 49. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom