Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

Az egyik 1957. április 11-én jelent meg, ebben többek között ez olvasható: „A püspöki kar a megbeszélések során a forradalmi munkás-paraszt kormány készségét tapasztalja, hogy az egyház és az állam békés együttműködése lehetővé válik. A püspöki kar bizalommal nézi a kormány törekvéseit, amelyek a múlt hibáinak felszámolására és a sérelmek orvoslására irányulnak. Támogatja a kormányt a magyar nép jólétére irányuló törekvéseiben, hazánk és a világ békéjének előmozdításában. Egyúttal elítél minden olyan törekvést, amely a Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányul. Kérjük a Mindenható áldását a békés törekvések sikerére!"18

A békepap-szervezet vezetőinek is fontos szerepük volt a püspökök „megdolgozásában". Egy mondat az AEH elnökének a Politikai Bizottsághoz küldött jelentésében: „Létrehozattuk a püspöki karral az Opus Pacis bizottságot",19 ez 1957 májusában kezdte működését. Az Opus Pacis-t tehát az AEH-ban „találták ki", nem a püspökök létesítették saját jószántukból (ahogyan ezt mindvégig híresztelték a béke- pap-vezetők).

1957. július 16-án a Szentszék felszólította a hazai országgyűlési tisztséget viselő papokat, hogy mondjanak le, máskülönben kiközösítés hatálya alá esnek.20 A kormány ezt is a belügyekbe való beavatkozásnak minősítette és megtiltotta kihirdetését. Az országgyűlés tagja maradt Horváth Richard, Beresztóczy Miklós, valamint Máté János, majd 1963-tól ez utóbbi helyébe lépő Várkonyi Imre. Ok tehát - a kihirdetés tilalma ellenére - exkommunikáció alá estek, felfüggesztve a papi funkciók végzésétől.

E négyes kiközösítés fölött szemérmes hallgatással siklottak el akkor (jóllehet másfél évtizeden át tartott). De az új Katolikus Lexikonban sem tesznek erről említést e személyek szócikkei.21 Szomorú, negatív különlegesség a 20. századi magyar egyháztörténetben e négy exkommunikált papnak a Szentszék által a legsúlyosabb büntetéssel sújtott tevékenysége.

Ettől kezdve, 1957-től 1971-ig kötélhúzás folyt a kormány és a Szentszék között: a magyar fél enyhítse a 22/1957-es jogszabály szigo18 Népszabadság 1957. április 11.

19 Ólmosi i.m. 42.

20 Salacz i.m. 170.

21 Ld. Lénárd Ödön róluk adott jellemzését: Erő az erőtlenségben. Bp. 1994. 64-65.,

66-67., 190-191.; Magyar Katolikus Lexikon I. 768., V. 59.

16