Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

Július elején pártszakemberek megkezdték az alsópapság erre rábírható tagjainak megszervezését a püspökök elleni akcióra, a „béke- papok" szervezetének elindítását: kiemelték, rábeszélték (nem egyszer zsarolással) és felkészítették a vezetőket. Minél nagyobb békepap-tö- megeket akartak felvonultatni megtévesztő szólamokkal, hogy ily módon is nyomást gyakoroljanak főpásztoraikra.

A megfélemlítési akció további programpontja: Pétery József váci püspök ellen a sajtóban támadássorozatot indítottak, majd jogtalanul rendőri eljárásnak vetették alá, amely ugyancsak nem nélkülözte a brutalitást: lakásán házkutatást tartottak, durván vallatták, házikápolnájában az Oltáriszentséget a földre szórták; ablaka alatt többször rendeztek tüntetést, a kivezényelt pártmunkások skandálva követelték „példás megbüntetését".

De még tovább ment a biztos sikerre vágyó hatalom: az esztergomi káptalan 1950. június 17-én nem a politikai hatalom jelöltjét, Beresztóczy Miklóst választotta nagyprépostnak, hanem Meszlényi Zoltán segédpüspököt. Június 29-én a rendőrség a segédpüspököt indoklás nélkül elfogta és internálta (Kistarcsáról nem is tért többé vissza: halálra kínozták).

E személyre szóló akciókkal a pártvezetők nyilván a püspöki kar többi tagját akarták figyelmeztetni: egyéni sorsuk teljesen a rendőrség kezében van; könnyen börtönbe kerülhetnek.

Grősz érsek 1950 júniusának végén tehát tárgyalási lehetőséget kért Darvas József kultuszminisztertől, hogy az elhurcolt szerzetesek sorsát rendezzék. A kérdéssel azután nem a kultuszminiszter, hanem Rákosi Mátyás kommunista pártfőtitkár, mint államminiszter foglalkozott. Ő szabta meg a feltételeket: miről tárgyaljanak, elsősorban „az állam és egyház megegyezéséről”, ezen belül a szerzetesrendek felfüggesztéséről. Ő tűzte ki az időpontokat, ő elnökölt a tárgyalásokon (egy alkalommal Kádár János).

1950. június 28. és augusztus 30. között hetenként egy-egy délelőtt zajlottak le a tárgyalások a miniszterelnökségen.5 Bár ezeket „tárgyalásokénak aligha lehet nevezni: Rákosi diktált, az ő akarata érvényesült mindenben, lehengerlő módon. Nem egyenlő rangú és egyformán tekintélyes felek vitáztak itt, hanem az erő és a hatalom

5 A tárgyalások jegyzőkönyvének szövege: Az 1950-es egyezmény. Szerk. Gergely

Jenő. Bp. 1990., Mészáros István: Széljegyzetek egy dokumentumkötethez. Távlatok 1991. 1. sz. 101-110.

10