Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez
pozíciójából kényszerítették a megfélemlített, kényszerhelyzetben lévő katolikus küldöttséget a Rákosiék által készített megállapodás szövegének elfogadására. Minden az egyházellenes erők tervei szerint történt. De hogy még biztosabbak legyenek a sikerben, a tárgyalássorozat kellős közepén újabb szerzeteseket szállítottak az ávósok „kényszerlakhelyre"; Pétery püspök három közvetlen munkatársát letartóztatták; augusztus 1-jén nagy sajtókampány közepette megalakították a béke- pap-szervezetet. Mihelics Vid megírta nagy cikkét az Új Emberben: az egyháznak igazodnia kell a társadalmi változásokhoz. És az ávós- tisztek már készítették a koncepciót az Új Ember főmunkatársa, Melocco János ellen, akit rövidesen letartóztattak, halálra ítéltek és kivégeztek. Az állami és egyházi vezetők 1950. augusztus 30-án írták alá a megállapodást, s nagy hírverés keretében közzétették. Benne egyetlen szó sincs a szerzetesekről, se internálásukról; arról se, hogy már elhatározták a szerzetesrendek hazai-működési lehetőségeinek megszüntetését. Nem az egyezmény, hanem az 1950. szeptember 7-én kelt 34. számú törvényerejű rendelet mondta ki erről a döntést, törvényesítve a szerzetesek szétszórását. 1950. december 1-ig kellett elhagyniuk a rendházaikat, melyek ellenszolgáltatás nélkül állami tulajdonba kerültek. A katolikus küldöttség tagjai eleinte nem kívánták elfogadni Rákosi ajánlatát nyolc elvett gimnázium visszaadásáról. Erre előzőleg egyáltalán nem gondoltak, húzódoztak is tőle, de azután beleegyeztek. A bencés, ferences, piarista szerzetesek s a szegény iskolanővérek töredékének működési területe megmaradt, igen szűk körre szorítva. E négy szerzetesrend megmaradó tagjainak kiválasztása viszont a rendeken belül okozott nem kis feszültséget. Majd a püspöki kar körlevelet fogalmazott meg a szerzetesrendek feloszlatásáról, köszönetét mondva hosszú évszázadokon át hűségesen teljesített munkájukért.6 A körlevelet a templomokban olvasták volna fel a következő vasárnapon. A szöveget azonban a pártilletékesek nem fogadták el, ezért a püspöki kar inkább lemondott új körlevél szövegezéséről.7 6 Szövege: Az 1950-es egyezmény i.m. 319-321 7 Az internált szerzetesek 1950 szeptemberének első felében távozhattak a „kényszerlakhely"-ről, három hónapos fogság után. 11
